Ma 2022. december 6. kedd, Miklós napja van

Török Ádám és a Rhythm And Blues Branch: Rabbocska (Moiras Records)

Kerek perec kijelenthető: a kilencvenes évek magyar rock-szcénájának megkerülhetetlen bandája Török Ádám „Rabbocskája”.

A Mini utáni – Mini előtti éra zenekara 1991. és 1998. között létezett, számos „lenyomatot” hagyva maga után, hangfelvételek formájában.
Igen ám, de 1993-ban, amikor az első hivatalos RABB CD megjelent, a vinyl-korszak gyakorlatilag a végóráit élte. „1994. április 14-én préselt utoljára hanglemezt az MHV dorogi Hanglemezgyára.” (Simon Géza Gábor: Magyar hanglemeztörténet. JOKA Budapest, 2008. 102. oldal) A formációnak tehát nehezen készülhetett volna nagylemeze anno. A hanghordozók kiadásának (t)rendje azonban visszafordult mára, felismerve és elismerve a magasabb minőséget. Más kérdés, hogy a hanglemezipar tevékenységi területe eközben minimálisra szűkült, amit valamennyien megtapasztalhattunk, sajnos.
Ezzel együtt elérkezett az idő a hiánypótlásra a Rhythm And Blues Branch LP formájában! Úgy, ahogyan az a legpraktikusabb, egyszersmind a legméltóbb az együtteshez: válogatás-albummal. És valóban. Nagyszerű kompiláció született, mégpedig három sorlemez anyagából!
Ha nagyon ismerős egyik-másik szám, az nem a véletlen műve, hiszen a Mini átvette őket aztán (Hívj fel, Blues délben). Ami az említett a dalokat illeti: az előbbi nóta bivaly húzása téged is maga után von. Aligha véletlen, hogy mára klasszikussá vált. Íme a RABB szaxofonnal futtatott verziója! A másik egy gyönyörű, lustán elnyújtózó blues, amelyben a szólók is nagyon ott vannak.
Ha a többi nóta a passzív állományban, tudat alatt van meg nálad, figyelj most jól, mert átélheted az újra-felfedezés örömét!
A Sziget 96 Blues hallatán (amely dal leginkább nem a fesztivál pörgéséről szól) különösen Mohai Tamás gitár-játékára érdemes koncentrálni. A Hideg-meleg szendvics blues nem kevesebb, mint tizenkét perces örömzene! Van benne minden, mint a mesében, csak győzzél fülelni! Bár itt még nem szegény Füles, azaz Kerékgyártó István kezeli a basszust, hanem Zsoldos Tamás. A gitár-szólókért Závodi Janó felel. (Kitűnőre.) És az a jazzes frissesség, ahogyan Muck Feri kavar szaxofonon, hát az lenyűgöző! Az étkek felemlegetésének hallatán szükségtelen lemenni kutyába ahhoz, beinduljanak a jótékony pavlovi reflexek. Amit pedig Ádám művel Köves Pinyó feszes dobolása előtt, arra nincs elég dicsérő szó.
A Béby ne hagyj el ritmizálása sem kutya, ha csak nem olyan fajta, amelyik a póráz által képes magával ragadni. Ide mégsem kell semmilyen segédeszköz!
Nem azért mondom, de számomra a Múltban élsz volt az a reveláció, újra-felfedezés, amire utaltam fentebb. Miért, miért. A dalszöveg miatt különösen! Talán ez Ádám legeslegjobb munkája, ebben a tekintetben. Meg a nóta keménysége… Végül, de nem utolsósorban az Újra Rock and Roll következik el, amely akkor is aktuális volt, és most is az.
Három kiadónál megjelent, változó hangminőségű lemezanyagot kellett összefésülni az új kiadványhoz. Jelentem: nagyszerűen sikerült! A hangzás tökéletesen megfelel a mai kor követelményeinek. Mindez Virányi Attila munkáját dicséri, aki egykor a freiburgi zenei egyetem vezető hangmérnöke volt.
A Rhythm And Blues Branch-sztori tovább is van, mondom hát. Elvileg más forrásokból is ehetett volna számokat válogatni a „beszt of bakelitre”. Más kérdés, hogy ez így, a megfelelő koncepció mentén tökéletesen rendjén van, ám ha többet szeretnél megtudni a zenekar történetéről, ide érdemes kattintanod, hiszen Ádám a helyükre teszi a dolgokat ebben az interjúban.
https://rockinform.hu/2021/12/03/a-rabb-korszak-felvetelei-1991-1998-lemezleltar-torok-adammal-4-resz/ Bevallom, a RABB 3 kazetta puszta létezése az újdonság erejével hatott számomra. Az egyéb kiadványokat illetően itt nem esik szó a paksi bluesfesztiválok évi rendes válogatás-lemezein megbúvó 1996-os (Hívj fel) és 1997-es (Bassroom) felvételeikről. Ezek azért is érdekesek, mert megmutatják, hogyan játszott, vizsgázott a banda élőben, „szakmai zsűri”, azaz spéci fesztiválközönség előtt. Megmondom: remekül!
Mert a Rabbocskát nem lehet eléggé méltatni. Ahogyan a friss nagylemezüket sem. A rock-történelmünk szerves része került újból a nyilvánosság elé általa. A rá varázsolt dalok pedig nem kevesebbek, mint a magyar rhythm and blues hangzó gyöngyszemei.

Olasz Sándor