Hogy mi lenne az? Egyet biztosan tudok mondani.
Nos, a hozzáférés lehetősége, a youtube ingyenességével! Ne kérdezd, hol éri meg a kiadónak (magam is kíváncsi lennék rá), ám az, hogy viszonylagosan szélesebb körben terjedhet ez a muzsika, az majdnem bizonyos. És meg is érdemli, hogy igazam legyen, hiszen nagyszerű az anyag!
Azzal együtt, hogy koncepcionálisan merőben más, mint Barcza Horváth előző, szerzői CD-je. A 2011-es Garden of Myths zenekarral, pontosabban: kvartettel készült. Így kvázi homogén, egy tömbből faragott alkotás lett belőle (mondom minden bántó szándék nélkül, kizárólag az összevetés ürügyén). A mostani viszont egy mozaik-szerű mű, változatos színekkel, amit pannónak képzelek inkább frekventált helyen kirakva, sem mint mozaikpadlónak.
A szerző ezúttal tehát nem állandó „társulattal” dolgozott, hanem az adott számokhoz, szerzeményekhez kereste (és találta meg) a megfelelő játszótársakat. Velük pedig a kívánt hangzást, hangszerelést. A saját palettája széles vertikumát is megmutatta eközben, hiszen nem csak bőgőzött, basszusgitározott (hathúroson is), és billentyűzött, hanem dobprogramokat írt, amikor arra volt szüksége.
Ha nem ismernétek őt, akkor is kitalálnátok, hogy József olyan típusú nagybőgős, aki nem csak ritmusképletekben, hanem dallamokban is gondolkodik. Minden bizonnyal innen eredeztethető zeneszerzői vénája. A többi már jön, jött magától, kereken tíz szám erejéig.
A kezdés erős: egy különös trió marimbával (by Veisz Nándor) és trombitával, mégpedig Pecze Balázs olykor effekt-szerű visszafogottságával színezve. Mindezek a hangok a nagybőgő által hozott kígyó-szerű (ravasz és tekergős) témára lettek felfűzve. Ideírom a szám címét, mivel a youtube-on (csakúgy, mint a többi darab) önállóan is elérhető: Ancient Woodland.
A folytatás minősége, milyensége nem különben erőteljes. (Abban a szerencsés helyzetben, vagyunk, hogy mindezt a lemezanyag egészére is vonatkoztathatom.) Az Incomplete Message-ben vibrafon, harangjáték, hegedű, brácsa játszik még, és mintegy bőnuszképp Szőke Nikoletta vokálozik, a gyönyörködtető változatosság jegyében. Az elmaradhatatlan Barcza Horváth szólószám (Turning West) olyan fajta példaadás a fiatalok számára, ami miatt érdemes megtanulni nagybőgőzni! A Rite Of Rain című program-zenében pedig jönnek az Oláh Kálmánok: az apa zongorán, a fiú szaxofonon, de a vibrafon és a két másik húros hangszer sem marad el. Szaxofon, marimba és csipetnyi nosztalgia segítségével hat az ötödik darab, a Farewell To The Camp.
Hogy aztán időtlen témák: népdalfeldolgozások következzenek. Az Elment a két lány Szőke Nikoletta énekével és Cseke Gábor zongorajátékával hallható, amelyben a markáns bőgőzés nagyon is indokolt. A másik, a motívumaiban Portugal kicsit sem fado-alapú, ám annál érdekesebb darab, trombitával és Lukács Miklós cimbalom-futamaival.
Csakúgy, mint a lemezanyag zöme, Barcza Horváth-szerzemény a Night On The Island is, ahol a szaxofon a másik dallam-hangszer. Az elsőt már kitaláltátok, ugye? A címadó-záró ötpercesről úgy vélem, elég annyit árulnom el, hogy a „tízek” egyik leggazdagabban hangszerelt, legmozgalmasabb száma.
Bevallom, a The Sky Beyond The Glass semmi idő alatt levett a lábamról, kivált az eredeti megoldásaival és a szín-gazdagságával. Ezért is sajnálom, hogy épp Barcza Horváth József lett a kizárólagos digitális publikáció kísérleti alanya a Fonónál. Még jó, hogy ezen a nem túl kényelmes státuszon sosem késő változtatni, mert amint tudjuk, az internet néha elszáll, de a CD olyankor is megmarad.