Ma 2022. december 6. kedd, Miklós napja van

Tárkány Trió: A cimbalomprímás (Fonó Budai Zeneház)

Láttam a triót 2021-ben, a Kaláka Fesztiválon! Magánügy – legyinthetnétek rá, joggal. Nem is szoktam ilyesmivel előhozakodni, de az az előadás annyira készen volt, hogy úgy éreztem: lemezre kívánkozik.

Aztán így is lett, mint a pofás utazási reklámban.
Ami a CD címének magyarázatát illeti: a cimbalomprímás létezése nem ismeretlen a zenei életünk közelmúltjából sem, ám a lemezeken manifesztálódott Rendhagyó prímástalálkozókon Balogh Kálmán jutott szerephez ebben a minőségében. Hogy mi változott immár a kétlemezes mini-sorozathoz képest? Alapvetően a státusz, amelynek megfelelve ezúttal kifejezetten A népzenében működő cimbalomprímás „intézményéről” van/lesz szó. Ami nagyon érdekes, kivált a népzene egykori felgyűjtői miatt, mert sajátosan viszonyultak ehhez a hangszerhez, illetve annak megszólaltatóihoz.
Jelen trió névadója és vezetője, Tárkány-Kovács Bálint vázolta fel (a CD belső borítóján, egy kisebb tanulmány részeként) a megközelítőleg egy évszázaddal ezelőtt történteket és meg nem történteket, a gyűjtések eredményére tett utalással: „ezek a felvételek ... esetlegesek és rövidek, töredékesek. A gyűjtők általában csak pár dallam erejéig, mint egy érdekességet villantják föl a szóló cimbalmot. Ez a pár dallam gyakran ugyanaz a pár dallam”. Innen szép nyerni, mondom én, és szükséges is nyerni, hiszen a tét nem kisebb, mint a cimbalom-centrikus, népzenei hagyományőrzés maga.
A megoldás – szerencsére - megszületett, ami kifejezetten a Tárkány Trió, vagyis Tárkány-Kovács Bálint, Fekete Márton (brácsa) és Molnár Péter (bőgő) érdeme. Gyakorlatilag rekonstruálni, újra alkotni kellett a darabokat, például az adott tájegység hegedűn lejátszott dallamaira alapozva, természetesen a cimbalom középpontba helyezésével, annak érdekében, hogy ilyen komplex, egyszersmind változatos anyag születhessen. Ebben a munkában Tárkány-Kovács Bálint járt az élen, kezdve a gyűjtéssel (igen, még sikerült neki, a Felső-Bodrogközben), egészen a háttéranyagok felkutatásáig.
Feltűnő, hogy az országhatáron belülről származik a CD-re vett 17 szám többsége. Az sem elhanyagolható, hogy szinte mindegyik mögött egy hajdani, nagy cimbalmos-egyéniség áll. Első helyen a soproni Tendl Pál, akinek az emlékére meglepően sok, ám ma talán kevéssé ismert lemez készült. Nagyrészt az ő munkássága nyomán jött létre itt és most a Vasi változatok is, amely tovább árnyalja, és teszi színesebbé a róla alkotott képet, egyebek mellett a darab zenei humora segítségével. A Vasvári virtuóz érdekessége, hogy felbukkan benne az a motívum, amelyből (ám aligha a Buri Rudolftól származó felvétel nyomán) a Cimbaliband egy komplett Selyemcsárdást kerekített. A Kispaládi keserves és botoló a visszafogottságával lepett meg. A cigány népzenében ugyanis ritka az efféle tulajdonság. És, ezzel korántsem ért véget a kellemes meglepetések sora.
Nem túlzok: mindegyik szám vonatkozásában ide hozhatnám, hogy az különösen mivel nyerte el a tetszésemet, de Tárkány-Kovács Bálint értő és tű-pontos elemzéseit aligha tudnám a magam módján, jelzés-szinten visszaadni. Nem tudom azonban megállni, hogy ne tegyek mégis kiemeléseket. Az egyik legyen egy „kakukktojás”, a minden közép-európai cimbalmosok példaképe, a legnagyobb román mester, Toni Iordache szellemének megidézése (Doina és briul). A másik mondjuk, a Hiripi ardaleanca és ugrós magával ragadó húzása. És így tovább.
Mindez Tárkány-Kovács Bálint osztályon felüli teljesítményének köszönhető elsősorban, aki rendkívüli művészi empátiával volt képes belehelyezkedni a különböző tájegységek egykor volt vezető cimbalmosainak világába, az ő jellegzetes stílusjegyeik átvételével. A Tárkány Trió pedig – mondanom sem kell - hihetetlenül értékes lemezt hozott össze. És ez nem minden, mert nem fokozhatatlan a kitétel. Összegzem tehát a megtapasztaltakat, mégpedig igen röviden.
Alig hihető, de igaz: a XXI. században hiánypótló lemez tudott készülni a magyar népzenében, és erre már nincsenek szavak.

Olasz Sándor