Ma 2022. december 6. kedd, Miklós napja van

Dévényi Ádám: Elmúlik - jelen (Moiras Records)

A tehetség eget kér. Aztán vagy kap, vagy nem. Vagy ha kap is, nem biztos, hogy annyit, amennyit megérdemelne. A kérdés most az, hogy mennyi jutott annak a Dévényi Ádámnak, aki 2016-ban távozott közülünk?

Hiszen ő maga kérte, hogy „adj helyet”! Ismerős a Bikini-szöveg? Tudtad, hogy ő írta? És a szóló-pályája dalaiból is tudsz idézni valamit? Hát ez az!
Pedig aki szerette a számait (szélesebb is lehetett volna ez a tábor), az nagyon szerette. Joggal. Mert nem kevésszer érhető tetten bennük mély gondolatiság, és meglehetős gyakorisággal tűnnek elő zseniális sorok. Szöveg-centrikus alkotásokról beszélhetünk tehát elsősorban, mint ami az egyszálgitáros előadásmódhoz tökéletesen passzol.
Ha innen, a „vanmensó” felől nézzük, Dévényi munkássága könnyen beilleszthető a Dinnyés József és Cseh Tamás neve által fémjelzett csoportba. Amennyiben nagyvonalúak vagyunk (és mért ne lennénk azok), a levegősen, de mégis csak gazdagabban hangszerelt zenekari időszakára, az Átmeneti Kabátra, sőt az 1994-ben kiadott Mindennapi éjek dalaihoz válogatott csapatára is vonatkoztatható mindez.
Az Elmúlik – jelen című válogatás vinyl nagylemez mindkét korszakot reprezentálja. Átfogó képet hozzá Marton László Távolodó alapos tanulmánya nyújt, amely a nagylemez mellékleteként érhető el. (Helyesbítek: nem csak ott! Marton napokban /2022. november/ megjelent könyvében, a Hallgatásban is megtaláljátok.) Ebben Dévényi Ádám emberi gyarlóságairól és a teljes munkásságáról is olvashattok. Az alkalmazott zenék (film, színház), amelyek szintén részét képezik a sajnálatosan korán lezárult Dévényi-életműnek, általában ritkán kerülnek lemezre. Ez most sem alakult másként. Nem került a válogatásra a Postássy Julival közösen készített, Nincs kegyelem című, 1986-os nagylemeze egyik dala sem, hiszen azok nem Dévényi-szerzemények, hanem a két világháború közötti években keletkeztek.
Így tehát a friss Elmúlik – jelen LP összetevői az 1990-es „Adj helyet” kazetta, az 1994-es Mindennapi éjek, és a 2008-as CD, az Olyan jó – néhány koncertfelvétellel egészülve ki. Az említett anyagokat áthallgatva, és a youtube-on megbúvó koncertfelvételek után kutatva azt szűrtem le, hogy ennél alaposabb és jellemzőbb életmű-sűrítmény aligha születhetett volna! Legfeljebb más… De annak mi értelme? És ennek mi értelme van? Visszahozhatja-e a köztudatba Dévényi Ádámot valamelyest? Meggyőződésem, hogy igen! Még ha a „köz” tudata ez esetben nem áll valami vastag rétegből. Mert Dévényi Ádám dalai egy speciális réteghez szóltak és szólnak. Ma is.
Az okokat értem, legalábbis érteni vélem. Az egyik az lenne, hogy az okosan szöveg-központú zenére eleve nincsenek sokan rákattanva ebben az országban. Pedig micsoda sorokat hallhatunk Dévényitől! Az LP címadó dalában, például filozofikusat: „Elmúlik sok szép kis jelen…” Gondold csak át alaposan! Aztán. „Torkig vagy, mégis éhes/Szelíden is veszélyes,/Idegenben vagy otthon/épp ott ahol.” (Szabadság miatt zárva) Az egyébként a lemezanyagot elindító Randevú Dixivel című dalból a kedvenc versszakom: „Ma ez vagyok és holnap az/Előbb elázom aztán elégek/Ha herceg vagy fizess egy sört/Bolondok itatnak majd téged”. (Központozás az Átmeneti kabát című, évszámmegjelölés nélkül publikált kötet alapján.)
Az utóbbi szakasz egyben az annál is szűkebb népszerűségi kör okára is rámutat. Mire gondolok? Arra, hogy az intellektuális köntösbe bújtatott kvázi kocsmazenével (amely nem elhanyagolható hányadát teszi ki a lemezanyagnak) alighanem még kevesebben tudnak azonosulni.
Mindez azonban mit sem von le a Jelen – elmúlik című válogatás művészi értékéből, sőt. Dévényi Ádám sajátos életszemlélete és eredeti látásmódja felmutatásával segít elhelyezni őt a magyar rock történetében, besorolva a legjelentősebb alkotói és halhatatlanjai közé.

Olasz Sándor