Ma 2022. december 6. kedd, Miklós napja van

Magos: „Ahol az ökör is bort iszik!” (Fonó Budai Zeneház)

Nem irigylem én az ökör-létet, ha borozhat, akkor sem, de akkor is: a fene a pofáját az ilyen jószágnak!
Az alaptörténet igaz, legalábbis legendás.

„Nálunk Péterlakán gazdag szőlősek voltak. Azért válaszolták, mikor kérdezték, hogy hova valósi vagy: magyarpéterlaki, ahol az ökör is bort iszik! Pontosan úgy is volt. Kiengedte egy nagy gazda az ökreit, és ahogy sajtolta a szőlőt, odamentek, és az ökrök kezdték meginni a mustot a cseberből” – mesélte el mindig szívesen a mondás eredetét a 2022-ben eltávozott Csiszár Aladár magyarpéterlaki prímás. A deklaráltan autentikus népzenében utazó Magos pedig az ő emlékét (is) őrzi és idézi fel. A CD „frontján” ott olvasható az üzenet: Magyarpéterlaki népzene.
A bemutatkozó, reprezentatív kivitelezésű albumukon (Forgatós. Fonó, 2018.) hallható a bizonyíték, hogy „megjárták” a falut, két összeállítást hozva el nekünk onnan. A záró blokkban a mestereikkel való közös muzsikálás is megvalósult. Akkor. (Az említett lemezről a Riffen is olvashattok célirányosan rákeresve, vagy ha működik ez a fránya link: http://riff.hu/index.php?article=1156)
Újabb kooperációra sajnos, nem került sor, Csiszár Aladár halála miatt. Arról, hogy az ő péterlaki bandájával mi lesz/lett, nincs tudomásom, egyelőre. Az általuk képviselt népzenei hagyományok itthoni folytatása azonban – szerencsére – nem kérdéses. A Magos nagyon topon van, e tekintetben is. Kell is, hogy így legyen, hiszen az ún. adatközlők kiesése után, a maiak (kivált a fiatal népzenészek) szerepe kulcsfontossággal bír a magyar népzene közeli és távolabbi jövőjére nézve.
A zenekar a tradíciókat megőrizve készítette el az új lemezét. A prímás, Soós Csaba játéka érezhetően a mestere hatása alatt áll, ami nem meglepő, hiszen annak a körtvélyfáji otthonában is kapott leckéket.
A lemezanyag összeállításában a változatosságra való törekvés jelei figyelhetők meg. Erősen leegyszerűsített képlettel: a halott melletti nótákat és a virrasztó énekeket vokális darabok váltották. (Az Új Pátria sorozat vonatkozó korongjának tartalmához mérve legalábbis.) A zenekari létszám lecsökkent az etalon magyarpéterlakihoz viszonyítva, amit a Magos olykor vendég-zenészekkel pótolt. Minőségi „engedményeket” azonban nem tett, miért is tett volna?
Kiviláglik ugyanakkor, hogy Csiszár Aladár tisztelete nem kizárólagos. Egy, szintén péterlaki cigányzenész dinasztia, a Lunka család által kedvelt dallamokból állított össze az együttes egy színpompás csokorra valót, mindjárt elsőre.
A valamikori magyarpéterlaki táncrendet nyitó Verbunk táncba hívó, amit nekünk most hallgatni is öröm.
Ének: Enyedi Ágnes, cimbalom: Enyedi Tamás. Ők a „Szépen szól a péterlaki nagyharang” című dalcsokor előadói. Az efféle, legkevésbé sem szikár muzsikálás szintén az ottani hagyományok része. Üde színfolt a műsorban, és tényleg szép válogatás. Az Asztali nóta és sebes a péterlaki magyarok dallamai, katonanótával színezve. Rá következik a lassú dallamokkal felvezetett Cigányoké, főszerepben a prímással. És, a nemzetiségi „sorminta” folytatódik! Maros menti románoké – árulkodik a markáns zenei blokk címe.
A térségre jellemző foglalkozás a pakulár (aki havasi juhász). A juhait kereső pásztor története a hagyományos cimbalommuzsikát állítja a középpontba, két hajdani, nagyszerű zenész stílusában.
A Jobbágytelki emlék szintén énekelt dallamokat mutat be, megkapó előadásban. Zárásként a Polgári és vármegye című összeállítás a különböző társadalmi rétegek közötti dallam-vándorlásra ad példát. Egyben arra is, hogy milyen egy vérbeli forgatós táncmuzsika!
Mit mondhatnék még? Annyit mindenképp, hogy hatalmas elismerés jár úgy a hagyományok átadóinak, mint a tovább vivőinek, hiszen mindannyiunkat tesznek gazdagabbá. A Magos zenekar remek munkát végzett az utóbbi cél érdekében. Csakúgy, mint a Forgatósnak, az új lemezüknek is ott a helye minden népzenekedvelő polcán!

Olasz Sándor