Ma 2023. június 9. péntek, Félix napja van

Dés László Free Sounds Quartet: Amplitudes (Tom-Tom Records)

Ha a jazzben is érvényes lenne a supergroup fogalma és léte, én most alighanem koptatnám vele a klaviatúrámat! Mert, aligha képezi vita tárgyát, hogy a zenekart alkotó urak művészete külön-külön, más formációkban is lenyűgöző.

De mit szóljunk hozzájuk, amikor együtt játszanak?
Csukjuk be hát az ámulattól nyitva feledett szánkat, hogy aztán beszélhessünk is. Tehát, elöljáróban. A négy művész (vaskos általánosítással) a muzsika háromféle stílusirányzata felől érkezett. Dés Lászlóra (szaxofon) a mainstream jazz a legjellemzőbb. András fiára (ütőhangszerek) és Fenyvesi Mártonra (gitár) a XXI. századi jazz-stílusok hatottak elsősorban. A cimbalom nagymestere, Lukács Miklós főként a kortárs muzsikát preferálja. A zenei kalandozás azonban egyiküktől sem áll távol, és a kísérletező kedvük is megvan hozzá. Olyannyira, hogy korábban készítettek is közösen egy lemezt. Az a címe: Capricci.
A jelen alkalom – a CD belső oldalán olvasva - 2021. decemberében jött el először a számukra, az Opus Jazz Klubban. A koncertfelvételt a BMC kiváló hangmérnöke, Szabó Viktor rögzítette és Fenyvesi Marci keverte, aki ugye ehhez is ért. Egyet viszont én nem értek, de azt nagyon. Nevezetesen, hogy a kiadással is foglalkozó társaság (a BMC) miért engedte át a publikálás jogát? Bizonyára egyszerű a magyarázat, amit nem ismerek. A muzsika osztályon felüli minősége például nem indokolja azt.
Ez a zene – koncepcionálisan - nem kevesebb, mint színtiszta improvizáció. A CD hét, nem rövid számot tartalmaz. Az elsőnek a címe sem az, amelyhez képest a Mini cifrázata sehol sincs, mármint amivel a paksi lemezén az akkor illegális Bartók-feldolgozását próbálta elfedni is, meg nem is. (Érthető voltam?) Az intró Lukács Mikié. A belőle való lassú kibontakozás, az egymásra való hangolódás bámulatos. Körömrágós mind a tíz perce. Benne, ahogyan Dés László felveszi a fonalat – kb. félidőben.
Övé a sejtelmesen gyönyörűséges A holnap meséje főtémája is. Aztán pedig Varázslatos kezek ütnek. De még hogy! Ezúttal Miki és Marci közös pillanataira legérdemesebb odafigyelnünk. De van olyan, amelyik elhanyagolható? Ugyan! Itt csakis fontos momentumok vannak!
A lemezcím-adó darab középre került a sorban. Fenyvesi Marci a másik fegyverét, az elektronikát is beveti, hogy még váratlanabbak és különlegesebbek legyenek azok a bizonyos kilengések. Csak győzzük lekövetni a cikázásokat! Ígérem, menni fog, hiszen Dés Andris könnyedén egyensúlyoz ki minden olyan elmozgást, amely egyébként talán eltévedt volna.
A Nagyvárosi keserves a lemezanyag egyik feltűnősége, hiszen az idézőjeles „zajok” szerepe legalább annyira fajsúlyos benne, mint a zenéé.
A Maradj! Velem! című darab szinte ugyanezt a személetet viszi tovább, ám kissé távolabbi síkban. A mindent lezáró hetedik, nyerő szám, a Hosszú álom pedig egy csipetnyi pszichedeliát adagol a nagyszerű muzsikához.
A koncert végéhez érve, a zenekar bemutatását követően Dés László kiszólt a közönséghez: „Nagyon jólesett, köszönjük!” Közhelyszerű a mondat, ha azt az egyébként jól megérdemelt tapsokra értette. Én úgy hiszem, hogy nem csak: legalább akkora valószínűséggel gondolhatott a kis csapat nagyszerű együtt-játékára. Mert a játék öröme, hát az nagyon átjött! És bizony, ez lenne a csillag a kitűnő érdemjegy mellett.
Mi pedig jó szívvel és felemelő érzésekkel rakhatjuk oda a CD-t az előző Free Sounds-kiadvány mellé.

Olasz Sándor