Addig is elővezetem a saját verzióimat, hátha előbbre jutunk vele.
Egyszálgitáros. Történetmesélős. Zenélgetős. Elgondolkodtatós. Szövegcentrikus anyag, de ezt nyilván már kitaláltátok. És így tovább… Zsolt elmeséli, nem kevesebb, mint 44 trackben.
A 2019-es Szomjas Szűz lemezéhez képest ennyi bizony, sok. (Mert ilyen című könyve is létezik. Később arról is írok.) Ám, létezik némi átfedés, amit A kutyám című dalocska képez. De valódi, mondjuk: blues-közeli folytonosság, az nincs. Egyenletesen mélynek nem nevezném a történések folyamát, sekélyesnek viszont végképp nem. Most szólok: vigyázat, csak úszóknak! Azoknak, akikben még él – az összes lefelé húzó erő aktivitása ellenére - a levegőhöz jutás reménye, a felszínen maradás szándéka.
Berta Zsolt a Jimi Hendrix Memorial basszusgitárosaként is ismerős lehet. Írói munkássága nívóját például a Magyar Napló Az év novellái köteteiben való, rendszeresnek nevezhető megjelenés példázza. Na tessék! Itt rejtőzhet egy lehetséges magyarázat a semmilyen sorba nem illő lemez létére. Egyáltalán: van magyarázat a mibenlétére? Nem mintha az annyira lényeges lenne. Vagy mégis?
Írói „forgács,” melléktermék esetleg? Hiszen a dalszöveg rövidebb, mint egy novella, ezek a szövegek pedig annál is rövidebbek. Inkább (sokkal inkább) egyfajta kísérletnek vélem ezt az alkotást, amelynek célja a prózai és zenés műfajok sajátos keverése, elegyítése lehet, amelyből idővel új minőség fejlődhet ki, és ahol a hangsúly mindenkor a verbális tartalomra, a mondandóra kerül.
Mire jutunk, ha elemezni próbáljuk valamiképp ezt a műalkotást? Megpróbáljuk? Hát, legyen.
A lényegében egyszálgitáros muzsikától el is vonatkoztathatunk, szerintem. (A Szomjas Szűz CD anyagát, amint fentebb utaltam rá, be lehetett szuszakolni a blues-címke mögé, de ez nem hagyja magát.) Itt a kihangosított gondolatok sora az, ami igazán fontos. Az pedig függ a hallgató személyiségétől, fogékonyságától, érzékenységétől is.
Magyarán. Ki mit képes kihallani belőle? Ki milyen sorokat tart erősnek igazából, önmaga számára? Hát, lehet mazsolázni. Ide figyelmezzetek, de inkább csekkoljátok a lemezen, hogy én miket találtam!
A Relatív című szösszenetet éppenséggel nincs szándékomban ideiktatni (mondjuk, nagyon mást sem), de az nem egy einsteini fajsúlyú elmélet, tehát átgondolásra felettébb érdemes! Vagy a Szerelem találó tömörítése… A kvázi címadó Mindjárt bekrepál már-már a francos politika felé közelít. És az Erőviszony dilemmái? Az Úgy tudod szerinted mennyire fontos darab? Mit szólsz? Az Árak és bérek címűtől nagyon kiakadtál?
És ettől az egésztől, egyáltalán? Felkavart, vagy jólesett meghallgatni ezt a lemezt?
Vajon lesz folytatása a címe szerint végeláthatatlan történetnek? Nyilvánvaló, hogy azt a kiadó és az előadó anyagi, illetve szellemi prioritásai fogják eldönteni, és alighanem ebben a sorrendben. Én készen állok a befogadására (és tán vagyunk még így egy páran), már amennyiben ez is egy szempont lehet.