Szálljon csak szabadon Salamon Soma muzsikája inkább!
Azé a Salamon Somáé, aki jó ismerősünk népzenei és világzenei formációkból.(Magos, Erdőfű, Fanfara Complexa, Buda Folk Band). A zenekaros működése nagyobb hányadának lemezzé formált eredményeiről, hangzó dokumentumairól ezen a portálon is olvashattok.
Most az első önálló albuma megjelenésének érkezett el az ideje. És amit azon egymaga produkál, egyfelől igazi „vanmensó”, másfelől tényleg a tudat alattiból napvilágra került izgalmas öröm-játék, a furulya középpontba állításával, kavalos nyomatékosítással!
A stílusa, amint azt érzékeltettem, nem igazán bekategorizálható. Kötetlen, experimentális muzsika – nagyjából ennyi, ami tévedés- és kockázatmentesen állapítható meg róla. Azzal együtt, hogy a népzenei hatások, a népzenei indíttatás tagadhatatlan. (Mért is tagadná ezt Soma, akiről tudjuk, hogy az adatközlő, furulyás népzenész, Hodorog András tanítványa, és ami – nyomokban és áttételesen – ezúttal is érzékelhető. Nem mellesleg a koreai és a török népzene is közel áll hozzá.)
A következtetés viszont egyértelmű: hazai viszonylatban példa nélküli a Tudat alatt muzsikája, sőt. Hasonló, külföldi vállalkozásról sincs tudomásom. (Esetleges pontosítást szívesen fogadok a témában.) A szerző, előadó ezt írja a munkájáról: „Ha kérditek, milyen zene ez, a választ nem tudom. Kíváncsi voltam, elindultam; félhomályos, ismeretlen ösvényen, magam felé. Mielőtt visszafordultam, különös dallamok szegődtek mellém. Koruk nincs, érvényük talányos. Eltörnek és összeforrnak, összetartanak és szétszaladnak. Ha egyvégtében hallgatod, talán van történetük is. Átvillanó gondolatok, elfelejtett emlékek: furcsa rajzolataim, tudat alatt.” Nos, ha az alkotó sem tudja a pontos megfejtést, aligha várhatjátok azt éppen tőlem! Nem mintha számítana, de valami bemutatás-félét mégis kreálnom kell, ha nehezen is.
Annyi bizonyos: a CD nyolc számot tartalmaz. Hogy azok mifélék? Jó kérdés, mert az ellenkezőjét talán könnyebb lenne elmondani. Vagy mégsem?
Amit végképp hiába keresel, az a dal-forma. Verze, refrén – felejtsd el! A másik véglet, a free jazz elementáris, ám viszonylagos szabadsága – szintén kuka.
Megfigyelhetsz itt-ott valamiféle építkezési módot, de egységes rendező elvet a különböző számok vonatkozásában, aligha. Mindegyik egyedi darab - másként. Csak a változás állandó bennük.
Legjellegzetesebb mintája ennek az elsőként hallható Dombság. A füled hallatára változik a táj a lelki szemeid előtt. De ha semmi mást, csak a sok hepehupát érzékelnéd, az érzet akkor is valóságos. A számomra legkönnyebben befogadható szám az Aer, amely a lemezanyag közepén található. A mögöttes, esőkopogás-szerű hangsorok valami instabil állandóságot kölcsönöznek neki. Ám sem ezek, sem a többi darab nem esnek szét, ellenkezőleg. Van bennük valami különös, megmagyarázhatatlan kohézió, amely ha jól figyelsz, vagy felzaklat, vagy felfrissít téged. Más lehetőség aligha merül fel.
Ha rezonálsz az efféle fúvós muzsikára, és kedveled a váratlan találkozásokat, adott az esély, hogy téged is elbűvöljön ennek a szokatlan újdonságnak a varázsa.