A felvételsorozat ugyanis nem öltött fizikai formát, vagyis lemezről (netán hang-kazettáról) nem beszélhetünk. Sajnos. Holott az anyag igazán megérdemelte volna, nem kicsit, csak hát a fránya gyártási költség-vonzat szerzői kiadásban nehezen vállalható. Így aztán, maradnak számunkra a vásárlós-letöltős oldalak. Esetleg az ingyenes meghallgatás, a youtube-on akár.
A legfontosabb hozzáfűzni valóm azonban az, hogy hat évet is megérte várni rá. Miért? A hangszerelés változatos gazdagsága, a megszólalás minősége és a szövegvilág igényessége és mélysége miatt, leginkább. Szabó Balázs zeneszerzői munkáját azért nem említem itt, mert ez az, ami az időbeli kontinuitást biztosítja. Magas színvonalon, mint mindig. (Vagy talán éppen ezért kellett volna kiemelnem?) Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a nem létező lemez borítója, ami igazából nem is fontos.
Nem árt tudni viszont, hogy a Keringés tucatnyi számot tartalmaz. (Mégsem tucatáru, de nem ám!) Mivel azok egyenként is megvásárolhatóak, igyekszem mindegyikről  ejteni néhány szót.
Megzenésített Tóth Krisztina-vers, a Bálnadal nyitja a sort, már ha beszélhetünk ilyenről. Nos, líra ez a javából, mégpedig a tűnődő, szomorkás fajtából. Ahhoz képest egy rakéta-kilövésre hajazó dinamikai váltás rejtezik a zenében, de hát jól időzített, helyénvaló, indokolt… Erős felütés, mit mondjak! Vendégként közreműködik: ifj. Ürmös Sándor (cimbalom).
Az első „teljesen saját” szám, a költői képek sokaságából kovácsolt Fényketrec a Quimby repertoárját is gazdagíthatná, akár! Vendégként ezúttal az a Subicz Gábor mutatkozik meg benne markánsan, aki néhány évvel ezelőtt a PASO fúvós kórusát erősítette.
A többféleképp értelmezhető dalban, amely a Farkasom címet viseli, megszólal végre Szabó Balázs hegedűje is, egy további vendég, Csikós Árpád bőgőzése felett.
A népzenei hatásokat tükröző, fél méterrel a föld felett lebegő Öröklét leginkább Lakatos Mónika lovári nyelvű énekétől marad emlékezetes. Persze, nem csak attól.
A legkevésbé sem szokványos szerelmes dal, Hadd legyek kvázi ska lüktetését, sodrását ugyancsak Subicz Gábor vezényli le.
Félidőben egyfajta lelki táplálék, a Szabó Balázs-módra elkészített, slágeres Szentjánoskenyér érkezik. Fogyasszuk egészséggel és mértéktelenül!
A Tájkép aztán felkavart és megkavart. Amíg nem volt hozzá infóm, megesküdtem volna, hogy ez a beígért, megzenésített Grecsó Krisztián-vers. Tévedtem. Ám az értéke attól még érték, hallgassad csak! Csakúgy, mint Subicz Gábor ismételt, komoly szerepvállalását!
A sűrű szövésű Égbojtár csak a címében idézi az 1969-ben elhunyt pásztor-költő Sinka Istvánt (akinek Berecz András és a PG Csoport egy-egy lemeznyi emlékművet állított), ám attól még remekbe szabott ez a darab is.
Az egyszerűségében bonyolult Van megint csak a Quimbyre hajaz szerintem, bár ez a Líviusz-féle vonulatból lehetne való. Nem az persze, mert nagyon is Szabó Balázs.
Akár csak a Majd. Csellóval. Bizony, hogy ezt sem „csellózta” el senki!
Az Útra kelt című, elvágyódós darab utalásaira ráismerünk: Debrecen a kiinduló pont. A mostani állomás pedig? Ki figyel arra, utazás közben!
És igen. Grecsó Krisztiánnal korábban közös előadó-estet hoztak össze, most az ő Végszavak című verse foglalja a Keringést keretbe. Kettejükhöz méltón aprólékos gondossággal, mégis nagyvonalúan.
Kétséget sem hagyva afelől, hogy a Keringés a Szabó Balázs Bandája egyik legegyenletesebben magas minőségű, legjobban kiérlelt, töltelék-számoktól mentes alkotása. Akkor mégis, mi bajom van vele? Hogy megfoghatatlan, csupán csak az!