Ma 2025. február 16. vasárnap, Julianna napja van

Mini: 25 év rock – A nagykoncert (Moiras Records)

A Mini együttes ténykedésének hangzó dokumentálása ugyan még nem érte el a maximumot, de egy váratlan húzással sikerült közelíteni afelé. Mert ki tudhatta a beavatottakon kívül, hogy a 93-as BS-nagykoncertnek is létezik valamiféle (a zenekar technikusai által készített) felvétele?

Ma pedig oda lehet és kell is tenni a CD-jét a Pakson, zárt körben megrendezett főpróba hanganyaga mellé.  (A szimplán 25 év rock címet viselő eredeti, a Bartók-örökösök „jóvoltából” korlátozott példányszámban megjelentetett paksi CD közelmúlt-béli, vinylen való újra-kiadásáról már beszámoltam ezen a helyen.)
Többfelől is megközelíthető az új lemez létrehozatala, természetesen. Az egyik irány onnan indul ki, hogy akik ismertük őt, tudjuk: Török Ádám igazi közege mindig is a színpad volt. Nem meglepő tehát egy energiamező képződése a BS-ben, amelynek centruma és katalizátora ő maga. Egy olyan muzsikus, aki annyira képes feltüzelni a közönséget, mint a gőzhajót a kazánfűtő.
A közelítés másik iránya az összevetés a Pakson rögzített műsorral. Nos, mindkettő kilenc számot tartalmaz, hetven perc feletti játékidővel. (Utóbbi manapság nagyon ritka, ergo: dicséretes tényező.) Az ezen belüli összehasonlítás azt mutatja, hogy a számok egyharmada kicserélődött. Szorosan véve egy negyedik is, hiszen a koncerten, a felkonfban nem hangozhatott el a Bartók-feldolgozás eredeti címe, hanem csak annak a kimódolt, nyakatekert változata, amely a paksi CD-n olvasható. Szerencsére az új kiadványon már ott állhatott a helyesbítés. Amiről itt szó van, az a nevezetes Bartók-feldolgozás, az Este a székelyeknél első olyan, fennmaradt felvétele, amely valódi koncert-körülmények között született! (Hogy ezúttal se maradjunk értékes dokumentum nélkül.)
A frissen elkészült lemez szereplői pedig majdhogynem ugyanazok, mint Pakson, vagyis a Mini addigi felállásainak színe-java (amelyben a két atyamester, Ádám és Papp Gyula váltótárs nélkül, végig a színpadon marad), ám az illusztris társaságba már bekerülhetett a nagyszerű billentyűs, Németh Karcsi is. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy a zenekar akkoriban a tetszhalott korszakát élte, és nem látszott semmiféle kristálygömbben, hogy feltámad-e valaha. Ez a „csak azért is” hangulat amúgy nem keveset dob a buli hőfokán. A legfontosabb kérdés azonban mégis csak az, hogy milyen a lemezanyag zeneileg, és a minőségét tekintve?
Akár egy kellemes, átlustálkodott nap, ez is a Délelőttel kezdődik. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Németh Lojzi basszusjátéka nagyot lendít a nótán. A Halványkék gondolat különlegessége a nagyon eltalált és remekül felépített líraisága. A Kereszteslovag előadása balladásan tömör és korrekt.
Az Első román táncot magába foglaló Este a székelyeknél különösen Török Ádám fuvolajátéka számára biztosítja a progresszív rockban elvárt szabadságfokot. Teljes mértékben érthető tehát a közönség ovációja. Sajnos a lemez hallgatója itt nem lehet annyira elégedett a hangminőséggel. Szerencsére, ez a természetű hiba nem vonatkozik az anyag egészére, bár felbukkan később is olykor, összességében alig zavaró.
A másik, tíz percen túli számban, amely az Apák és fiúk címet viseli, külön élvezet hallgatni a zene szerzőjének, Tátrai Tibornak a jellegzetes gitár-soundját.
Nahát, micsoda csoda, mennyi élet van ebben a Kolduskirályban! Akár csak az örök érvényű Kell a barátság című nótában. Érződik, ahogyan (egyre inkább) felszívja magát a kis csapat! Ennek eredményei a fantasztikus szólók a szintén tíz percen túl futó Gőzhajóban, de a buli végéhez közeledve az össznépi Vissza a városba is megéri a pénzét.
Ha tehát „új” Mini-koncertet szeretnétek hallani, ennél a negyedszázados évfordulósnál keresve sem találtok alkalmasabbat!

Olasz Sándor