Mert ugye, létrejött a Kovász, akik a gyakorlatba ültetik át a fentebb vázolt módszert. Lazán, könnyedén, szabadon. Mert az ő korukban ezt csakis így érdemes csinálni. De hogyan is? Az „alaplé” elkészítésének általános receptje ilyesmi: végy egy szakajtónyi népzene-motívumot! Passzírozd át valahogy a free jazz szűrőjén. Keverj csipetnyi bebopot, funkot és/vagy hiphopot hozzá! Öntsd nyakon bő lére eresztett elektronikával! A „főzés” mikéntje, folyamata pedig az adott szám függvényében kell hogy megtörténjen.
Könnyű ezt (el)mondani, de hát a fúvós hangszereken működő Kováts Gergő vezetésével (de milyen az a fuvolya?), Pozsár Máté (billentyűs hangszerek), Dénes Ábel, (nagybőgő) és Gyárfás Attila (dobok, preparált gardon) a zene kivitelezésének munkálataiban is jeleskednek, sosem ízlelt, finom csemegével kényeztetve el a hallgatóságot. Nem kizárt, hogy az arra fogékony, szűkebb körben divatot is teremtenek majd. (Én biztosan követni fogom őket.) Az első lépés, vagyis az első album nélkül azonban ez nehezen lehetséges.
Landoljon hát a Fermentum a lejátszóban, és (magyar címen) Legyen tánc! (akasztás) Amint azt látjátok, a zárójelbe rakott szóban a kezdet a végzetet is megidézi, de az most nem fontos, csak érdekes, első ránézésre. A szám tömörítése viszont annál inkább megérdemli a figyelmet: az rendkívül markáns, a végkifejlete pedig balladásan drámai.
A lassan tollászkodó Cuckoo Bird (Kakukkmadár) fő motívuma egy Dresch-témával von párhuzamot. A szamárfüleim a preparált gardon hangját is kihallani vélik belőle. A Slow Tram jellegzetes lüktetésének hívására pedig sorra szállnak fel a „megjazzelt” népzenei témák a szerelvényre, és fokozatosan kapcsol a „villamos” mind nagyobb sebességre.
Aztán kétszer ennyi, hasonló módon és nívón kivitelezett gyönyörűség következik. Oláh Funk, Moldavian Funk, Three Movements from Vajdaszentivány, hogy a címükben is legjellegzetesebbeket említsem. Sorolhatnám persze tejes joggal a többi számot is: a magával ragadó Great C-ét mindenképp megemlítem még.
A Kovász egyébként 2022-ben kezdett el erjedni. A jelek szerint gyorsan igyekeztek betölteni a számukra adatott életteret. Eközben – ami nem kis tett – közösen találtak rá a saját hangjukra, vagyis nem egyetlen, kiváló egyéniséget tolnak maguk előtt a csapatban. Ezzel aztán alternatívát kínálnak a magyar folkjazz közönségének is, a saját muzsikájukkal. Hogy ez villámkarriert is jelenthetne? Nem tudom, még az is lehet, hiszen kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bíró kiadó karolta fel őket – megérdemelten. Mindenesetre én nagyon szurkolok nekik, hogy élni tudjanak majd a remélhetőleg szép számmal adódó lehetőségeikkel.
Egy szó, mint száz. Úgy kellett ez a Kovász a magyar jazz-életnek, mint egy falat kenyér. Bátran fogyasztható, hiszen friss, tápláló, és mentes az egészségtelen adalékanyagoktól.