Mielőtt belemennék oda, ahol az ördög lakozik, azaz a részletekbe, szükséges előkészülni a Palánta-neveléshez. Figyelmetekbe ajánlom (ezúton is, hiszen ezen a helyen már szóltam róla) a Riot! Women form the Hungarian Wasteland című csajos punk-válogatás LP-t, amelyen a Palánta három számmal szerepel – ami az akkori lehetőséghez képest nem kevés. A banda átlagon felüli kvalitásait pedig jól jellemzi, hogy a számok elsődleges lelőhelyét, a 2022-es, Szégyen Kazettás demójukat Angliában és Amerikában is kiadták.
2024-ben pedig már a „rendes” albumuk zenéjét rögzíthették: ezt, amiről szólok az alábbiakban. Két év hosszú idő, adott esetben. Elegendő lehet fejlődni, erősödni a hangszeres és az együttes játékban, és mindinkább útkereső, ám egyre kiforrottabb és viszonylagosan letisztult zenei elképzelésekkel hozakodni elő. Ahogyan a Palánta is tette és teszi mostanság, különös tekintettel a Növények országára.
Örömmel jelentem, hogy a Palánta immár készen áll a „szabadföldi” kiültetésre, kitéve az időjárás viszontagságainak. Ezzel együtt arra, hogy növekedés után termőre forduljon, így hálálva meg a belé vetett bizalmat és az ahhoz adott szakszerű gondoskodást.
Jelen állás szerint ugyanis szép termésre van kilátásunk. Mert hogy markáns, experimentálisan eklektikus, olykor bájosan paranoiás pszicho-punkot hallhatunk a lemezükön. Nem nélkülözve az énekesnő, Krippl Gréti a zenész-korszakait élő Tereskovára hajazó affektáló előadásmódját, vagy ha úgy tetszik, kísérteties kántálását. Tóth Vili ízes, pszichedelikus gitározását és minden egyebet (free jazz-szerű káoszt például), amit a zenekar további tagjai – hasonló szellemben – hozzátesznek a műhöz. A muzsikához pedig hézagmentesen illeszkedik az egyéni hangú szövegvilág, amelyre legkevésbé sem a lemezcím után várt áthallásos téma, hanem valami sajátos látásmód bontakozik ki. Nem dalszövegeket hallunk, hanem olyasféle hozzáadott értéket, ami a költészet határát súrolja. Például. Ha esetleg azt gondoltad, hogy már minden lehetséges úton és módon ráfókuszáltak már a költők a szerelemre, csak hallgasd meg az Ambrózia című nótát. Rájöhetsz, hogy van újdonság a Nap alatt, mégpedig a való világ minden kényszere ellenére mozdulatlanná vált növények országában.
A lemezanyag záró számaként felsorakoztatott Uralkodó / Nép című nóta azonban arról igyekszik meggyőzni e föld lakóit, hogy még nem veszett el az összes reményünk. Napfényt és igazságot hát valamennyi sarjadó növénynek, az aranyesőtől kezdve a nadragulyán át a tiszafáig! Mert hiszem, hogy ez a Palánta sokféle termés kihordására és felnevelésére lesz még képes.
Szolgálati közlemény: a lemezanyag online platformokon történő megjelenésére február legvégéig, a maradandóbbnak tetsző, mindössze 300 példányban készülő LP-formátumra pedig március közepéig kell várnunk, több-kevesebb türelemmel. És ez a Palánta megérdemli, hogy egyre türelmetlenebbek legyünk hozzá!