A Meybahar magja, vagyis Marilia Pilti (szantúri, vokál) és Kopcsik Márton (hegedű és további hangszerek) kettőse továbbra is együtt maradt. Afrodite Radis énekes és Bordás Zoltán (ütőhangszerek) csatlakoztak hozzájuk, és vendég-zenészek, néhány szám erejéig. Az új lemez játékideje egyébként kb. tíz perccel növekedett meg. A koncepció újdonságát pedig az énekes vonulat jelenti olyannyira, hogy a dalok hangsúlyossá váltak ebben a zenei környezetben. Görög, török és magyar népdalokat hallhatunk, a zenekar tagjainak saját szerzeményei (közte három instrumentális) mellett.
És az alkotók „vették a lapot”: nem puszta kíséretet adtak a daloknak, hanem – szívüket, lelküket és alkotói fantáziájukat beletéve – igen erős, szinte akár önállóan is értelmezhető (persze, mégis leválaszthatatlan) muzsikákat teremtettek a számukra.
Természetesen, amikor valami egzotikus, cimbalomra emlékeztető hangokra figyelsz fel, akkor még mindig Marilia szantúri-játékát élvezheted. Ez görög sajátosság is lehetne – de nem ezen a lemezen! Kopcsik Márton vonós hangszeres megnyilvánulásai (és nyilván a többiek hozzáadott értéke) ha nem is jellegzetesen magyarok, mégis alapvetően más, szabad de nem jazzes) zenei irányokba hatnak, mutatnak. Viszont ahogyan (taníthatatlan arányérzékkel) összeadódnak, illetve érvényesen összeforrnak, az nem kevesebb, mint az újrateremtett, újradefiniált világzene maga!
Be kell vallani, rá is fér a műfajra a frissítés mostanság, és ez a lemez – nagy örömünkre – segít ébren tartani a világzene kedvelőinak talán lankadni látszó, elbizonytalanodó figyelmét. Jó szellemű, nagyszerűen időzített alkotás születésének lehetünk hát fültanúi. Külön öröm, hogy ennek a nagyszerű eseménynek magyar művészek is részesei lehettek.
Hab a tortán? Nos, az is van! A Meybahar cím nélküli lemeze felkerült ugyanis a nemzetközi Transglobal World Music Chart toplistára! Magyarról magyarra fordítva azt jelenti mindez, hogy rendszeresen játsszák ezt a muzsikát a világ vezető világzenei rádiói, de amint az a fentiekből kiderül, nem csupán ez a tény adja a a mű rangját és különlegességét. Mert ez a siker nem érdemtelen, sőt!