Nem gondolom, hogy én fúvom a passzátszelet (csinálják ezt főállásban is, sokkal többen a kelleténél ebben az országban), egyetlen sanszom mégis lenne ezt hinni. Történt, hogy a duó első lemeze első körben digitálisan jelent csak meg. A lemezismertetőmben szóvá tettem, hogy megérdemelnék a fizikai formátumot is. És az megszületett! Ehhez, a második albumukhoz érve pedig gond nélkül kijöhetett a CD-verzió.
Az új lemezanyag rögzítésének módszere az első metódusát követte: egyetlen nekifutásra, korrekciók nélkül! Ami ugye azt jelenti, hogy koncerten bárhol, bármikor reprodukálható a produkció – azzal a várható „megszorítással”, hogy nem feltétlenül hangról hangra, hiszen a rögtönzés művészeiről: jazzmuzsikusokról beszélünk. Nem akármilyenekről! Egy nagyon összeszokott, egymás rezdüléseire nagyon odafigyelő párosról, akik a legmagasabb szinten teszik a dolgukat. Ezúttal is azt tették.
A másik, kevésbé jelentős párhuzam annyit tesz, hogy a saját szerzemények mellett két vendég-kompozíciót hallhatunk.
Ugyanakkor, lényeges eltérések is érzékelhetők az előző lemezhez képest. Nevezetesen, a hangszerpark változásai. Az egy dolog, hogy Tamara zongorajátékot vállalt be néhány számban. Sokkal fontosabb, hogy Zsolt új hangszerre váltott. Arra, amely a seaboard nevet kapta a keresztségben. Ez – saját megítélésem szerint – nem egyéb, mint a szintetizátor tökéletesített változata. (A francos gitár-szintetizátor hangzását például meg sem közelíti.) Billentyűs instrumentumról van szó (a kiadó honlapján látható klipben Ti is megszemlélhetitek), amely nagy fokú illúziókeltésre alkalmas. Pontosabban a legkülönbözőbb hangszerek hangjainak megidézésére, méghozzá a megtévesztésig hasonlóan. Legyen szó basszusgitárról, torzított elektromos gitárról, vagy éppen nagybőgőről. A „sima” szinti is játszik még, természetesen. Az eredmény kitalálható: a duó megszólalásának teljes és felettébb előnyös átalakulása. Ráadásul Kaltenecker Zsolt a nagymestere ennek a mondhatni, csodálatos új hangszernek. És, rendkívüli érzékkel és ízléssel választ az időpillanathoz illő virtuális hangszerek közül.
A lemezcím csak az, ami. Azonos című dal ugyanis nem tartozik hozzá (amint az általában szokás), viszont némi titokzatosságot vetít előre, talán csipetnyi misztikumot is, belőve valamelyest a számok hangulatát. Az pedig meglehetősen változatos.
Az első darab, az Inspirational Herbivore csupa izgalom, csupa vibrálás – pop- és rockzenei hatásokkal fűszerezve. A Yellowstone viszont kissé belassult, krimiszerű, már-már erotikusan fojtott, vagy ha úgy tetszik, a zenébe zárt titok maga. A XXI. századi hetedik ajtó. A szerzőként felbukkanó Björk, akit amúgy imádok, vajon elhozza a feloldást? A válaszom egyértelmű: igen! A Come To Me került erre a lemezre tőle, amely az izlandi díva Debut albumán található felvételével vethető össze. Meglep, ha kettejük versenyében én Mózes Tamarát hirdetem ki győztesnek? Nem csak az ének-teljesítménye, hanem a dal hangszerelése (ami Zsolt érdeme) okán is.
A helyzet fokozódik, az utazás folytatódik a zene hullámvasútján, mégpedig az eddigiekhez hasonló szellemben és színvonalon, öt újabb saját szám erejéig. A fene se gondolta, hogy így lehet „nagybőgőzni”, vagy „blues-gitározni” egy billentyűs hangszer segítségével. A dalok sorát Gershwinék Summertime-ja zárja, nagyon egyéni felfogásban, de mért is szólna másként?
Nos, aki eddig kedvelte Mózes Tamara és Kaltenecker Zsolt duóját, ezután imádni  fogja! Mert ez itt egy, sokféle zenei előélettel megközelíthető, felettébb szerethető lemez.