Akár a magyar világzenei szcénát, akár a jazzét nézzük egy bizonyos szempontból, ugyanarra a következtetésre jutunk: tele vagyunk jobbnál jobb cimbalmosokkal! A legtöbben a népzenében működnek, miként a turai származású Unger Balázs is (bár Dresch Mihály jazz-együttesében is megfordult), aki, mint a címéből kitalálható, immár a második albumát készítette el. (Az első a szimpla „Forduló” címet viselte.)
Unger Balázs folytatja, amit az első lemezén megkezdett: a tiszteletadást az elődöknek: azoknak a cimbalmosoknak, akiktől sokat tanult. Ennek eredményeként valóságos stílus-kavalkádnak lehetünk fültanúi. A legkülönbözőbb magyar tájegységek, valamint Moldva és Dél-Románia híres cimbalmosainak legkedvesebb dallamait, dalait hallhatjuk ezen az albumon, nem kevesebb, mint kilenc csokorba kötve.
Unger Balázs van annyira jó muzsikus, hogy katalizátora, szűrője tudjon lenni a sokféleségnek, vagyis a tájegységbeli, stílusbeli különbözőségek ellenére végső soron a saját egyénisége az, ami ezen a magával ragadó, lendületes anyagon dominál. (Erről a különleges képességéről egyébként a bemutatkozó albumán már meggyőződhettünk.)
Ahogyan az első, úgy ez az Unger-CD sem szólóanyag. Balázs barátai, segítői közül Agócs Gergely sokszínű megszólalását, a hegedűs Pál István „Szalonna” karakteres játékát, valamint a Zurgó együttest emelném ki. (Utóbbinak Unger egykor maga is tagja volt.) Rajtuk kívül persze, igen sokan járultak hozzá az utóbbi idők egyik legkiválóbb népzenei lemezének megszületéséhez.
Talán mondanom sem kell, de azért mégis leszögezem. A „Második forduló” arra is alkalmas, hogy tovább erősítse a napjainkban ismét reneszánszát élő hangszer, a cimbalom népszerűségét.

(Fonó Budai Zeneház)