Ma 2017. október 18. szerda, Lukács napja van

Király István: Érzésből játszani…

Mátészalka messze van és mégis közel. Többek között erről is nyilatkozott Király István, az utóbbi évek egyik legtehetségesebb honi gitárosa.

- Mikor vettél először gitárt a kezedbe?

- A gitár szinte az egész gyermekkoromat végigkísérte, hiszen édesapám is gitározik. Ennek ellenére mégis a dobokkal kezdtem, majd a basszusgitár keltette fel érdeklődésemet, végül csak megállapodtam a gitárnál. Úgy 6-7 éves lehettem, amikor az első akkordok megszólaltak.

Mikor érezted úgy, hogy ez életre szóló kapcsolat-szerelem?

- Még egész kissrác voltam, amikor édesapám elvitt magával egy-két bulira, majd később már egyszer-egyszer be is szállhattam hozzájuk. Talán akkor tudatosult bennem, hogy ez nem csak egy futó kaland lesz. És így is lett. Jól fogalmaztál, örök szerelem ez.

- Első zenekar illetve fellépések? 

- A szokásos iskolai és kollégiumi próbálkozásokat félretéve az első igazán komoly zenekar a Szinkron volt. Három lemezes szerződésig jutottunk, amiből egy meg is jelent, de hát ez egy nagyon hosszú és keserű történet a vidéki fiúkról… Ettől függetlenül szép évek voltak. Voltunk az Edda előzenekara, az összes nagyobb fesztiválon - Magyarock, Sziget - ott voltunk. Aztán kifulladt a történet…

- Kik a kedvenceid?

- Soha nem voltak igazán „kiemelt” kedvenceim, persze a gitáros ikonokat különösen imádtam. Azt hiszem, a mai napig azokat az embereket kedvelem igazán, új ikon vagy példakép nem született.

- Itthon kikre figyelsz?

- A hazai gitárosok közül rengeteg emberrel személyesen is jó kapcsolatokat ápolunk, stílustól vagy beállítottságtól függetlenül. Tényleg nem akarok nevesíteni, mert szinte az összes gitárost „figyelem” valamiképpen. Talán azok állnak a legközelebb hozzám, akik érzésből játszanak, nem pedig varrógépek…

- Legfontosabb 5 album?

- 1. Extreme: Three Sides To Every Story
2. Greg Howe: Parallax
3. Richie Kotzen: Mother Head’s Family Reunion
4. Lee Ritenour: Rit’s House
5. Mr.Big: Lean Into It

- Mennyire követed figyelemmel a zenei életet, az előadók megmozdulásait?

- Ha azt mondanám, hogy képben vagyok, hazudnék. De ami érdekel, érdekes módon valahogy mindig rám talál!

- Gyakran jársz koncertre? 

- Ahogyan lehetőségem engedi, megpróbálok eljutni azokra a bulikra, amik érdekelnek. Sajnos elég messze vagyunk a fővárostól, de azt kell mondjam, így is viszonylag sokat látok koncertet.

- Nehéz volt összehozni az első albumod? És a másodikat?

- Az első szinte ötletszerűen jött, igaz több idő volt a kidolgozásra, a szükséges anyagiakat kellett először is megteremteni, ami elég nehezen ment. A második album nyilván az első hozadéka. A pozitív fogadtatás kellő inspirációt adott a folytatáshoz és a támogatók is bőkezűbbek voltak. 

- Mi változott a 2. lemez megjelenése óta?

- Ha azt mondom, talán ismertebbek lettünk, úgy gondolom, nem túlzok.

- Milyen gyakran tudsz színpadra lépni?

- Átlagban havonta egyszer, ami egy ilyen stílusú zenekarnál jó arány.

- Mennyit és hogyan gyakorolsz?

- Nem mondom, hogy naponta a kezemben a hangszer, de igyekszem minél többet. Általában 2-3 órát gyakorolok, a saját daloktól a skálákig kezdve mindent.

- Zenei ars poeticád?

- Soha nem gondolkodtam ezen! Azt hiszem, nem is jutna eszembe egy frappáns pár soros, ami kifejezné a hozzáállásomat. Talán majd a halálos ágyamon mondok egy okosat, hahaha!

- Mátészalkán élsz: itthon minden Budapest központú…

- Hát igen… A vérkeringésből abszolút kiesik az ember, rengeteg meghívást kapunk például Pestre, de a közel 600 km-es útiköltség egy klub költségvetésében sem szerepel.

- A közeljövő tervei?

- Mindenképpen tervben van a harmadik album. Aztán, hogy ez stílusban és hangzásban miképpen fog realizálódni, még kérdéses bennem. Vannak új ötleteim, elképzeléseim. Az biztos, hogy mindenképpen instrumentális anyag lesz ez is.

- szilágyi -