- Első zenekar illetve fellépések?
- A szokásos iskolai és kollégiumi próbálkozásokat félretéve az első igazán komoly zenekar a Szinkron volt. Három lemezes szerződésig jutottunk, amiből egy meg is jelent, de hát ez egy nagyon hosszú és keserű történet a vidéki fiúkról… Ettől függetlenül szép évek voltak. Voltunk az Edda előzenekara, az összes nagyobb fesztiválon - Magyarock, Sziget - ott voltunk. Aztán kifulladt a történet…
- Kik a kedvenceid?
- Soha nem voltak igazán „kiemelt” kedvenceim, persze a gitáros ikonokat különösen imádtam. Azt hiszem, a mai napig azokat az embereket kedvelem igazán, új ikon vagy példakép nem született.
- Itthon kikre figyelsz?
- A hazai gitárosok közül rengeteg emberrel személyesen is jó kapcsolatokat ápolunk, stílustól vagy beállítottságtól függetlenül. Tényleg nem akarok nevesíteni, mert szinte az összes gitárost „figyelem” valamiképpen. Talán azok állnak a legközelebb hozzám, akik érzésből játszanak, nem pedig varrógépek…
- Legfontosabb 5 album?
- 1. Extreme: Three Sides To Every Story
2. Greg Howe: Parallax
3. Richie Kotzen: Mother Head’s Family Reunion
4. Lee Ritenour: Rit’s House
5. Mr.Big: Lean Into It
- Mennyire követed figyelemmel a zenei életet, az előadók megmozdulásait?
- Ha azt mondanám, hogy képben vagyok, hazudnék. De ami érdekel, érdekes módon valahogy mindig rám talál!
- Nehéz volt összehozni az első albumod? És a másodikat?
- Az első szinte ötletszerűen jött, igaz több idő volt a kidolgozásra, a szükséges anyagiakat kellett először is megteremteni, ami elég nehezen ment. A második album nyilván az első hozadéka. A pozitív fogadtatás kellő inspirációt adott a folytatáshoz és a támogatók is bőkezűbbek voltak.
- Mi változott a 2. lemez megjelenése óta?
- Ha azt mondom, talán ismertebbek lettünk, úgy gondolom, nem túlzok.
- Milyen gyakran tudsz színpadra lépni?
- Átlagban havonta egyszer, ami egy ilyen stílusú zenekarnál jó arány.
- Mennyit és hogyan gyakorolsz?
- Nem mondom, hogy naponta a kezemben a hangszer, de igyekszem minél többet. Általában 2-3 órát gyakorolok, a saját daloktól a skálákig kezdve mindent.
- Zenei ars poeticád?
- Soha nem gondolkodtam ezen! Azt hiszem, nem is jutna eszembe egy frappáns pár soros, ami kifejezné a hozzáállásomat. Talán majd a halálos ágyamon mondok egy okosat, hahaha!