Ma 2024. április 25. csütörtök, Márk napja van

David Coverdale: "Ököllel kell előre menni"

Az idei év eddigi legnagyobb rockszenzációja a Whitesnake új albuma, hiszen David Coverdale újjáalakult bandája évtizednyi szünet után vonult stúdióba, hogy előrukkoljon a várva várt Good To Be Bad anyaggal. Ennek apropóján készült beszélgetés a főnökkel, aki megannyi érdekességet elárult a múltról és a jövőről. Többek között kiderül, hogy mindenkinek jut egy-egy finom falat a gondosan sütött pitéből.

Tíz év telt el a Restless Heart és a Good To Be Bad megjelenése között: mi változott eközben a Whitesnake-ben, és mi az, ami változatlan?

 

Úgy érzem, hogy a Restless Heart sokkal inkább egy Coverdale szólóalbum volt, tekintettel arra, ahogyan készült: az EMI azt mondta, azt szeretné, ha ez egy Whitesnake album lenne, ezért akkor sokat kellett bűvészkednünk azért, hogy "Whitesnakesítsük", ellentétben a Good To Be Bad-del, ami az elejétől a végéig a leghatározottabban Whitesnake-es album. Számomra, a Whitesnake szívének és lelkének, biztosan az. De miért is ne lenne? A Whitesnake nagyon fontos a számomra, mindig is az volt. Segít gondoskodni a családomról és rólam, egy hihetetlenül jó élettel. Éppen ezért tisztelem és nagyra becsülöm Őt, megvédem a bántalmaktól, és élvezem azt a sok jót, amit ad nekem. Zenei gépezetként segít kifejezni magam, és remélhetőleg ugyanezt jelenti a zenésztársaimnak is, akik ez alatt a kreatív esernyő alatt dolgozhatnak. Egyúttal öregedés gátló szérum is számomra, hahaha!

 

Mekkora motivációt jelentett az új album megírásához az elmúlt három év hihetetlenül sikeres koncertsorozata?

 

Nagyon fontos volt. Mind a fantasztikus zenészek, mind a lelkes közönség nagyon-nagyon inspirált, hogy visszaüljek a nyeregbe, és új dalokat írjak hosszú idő után. Arról már nem is beszélve, hogy találtam egy kiváló szerzőtársat Doug Aldrich személyében.


Nagyon hosszú volt ez a tízéves szünet…

 

Megengedtem, hogy elnyomjanak, de szerencsére csak egy rövid időre, amikor negatív hangulat volt a zeneiparban. De most érzem, hogy sokkal inkább az óriás lemezkiadó cégek ereje, mint maga a zeneipar volt az, ami ezt a rengeteg veszteséget okozta. Minden bizonnyal az előrelépés és az új lehetőségek megragadásával szembeni ellenállásuk szülte azt a sok közismert problémát maguk körül. Csak hát képtelenek voltak észrevenni. Nem titkolom, azt gondoltam, talán minden varázslat elillan egyszer, de tévedtem, és most nagyon boldog vagyok, hogy felfedeztem, az élő zenének még mindig milyen nagy támogatottsága van a rockrajongók körében. És igen, az emberek még vásárolnak albumokat, talán nem milliós példányszámban, mint amikor népszerűek lettünk, de ennek ellenére a rajongók még kezükben akarják tartani egy-egy album saját példányát, nem csak letölteni a netről. Újra kell gondolni, hogyan tudod átalakítani a saját karrieredet manapság, és nem természetesnek venni a dolgokat. Ököllel kell előre menni és szemmel tartani mindent. Nem szabad engedékenynek lenni, nem ez a módja a fennmaradásnak. Bámulatos, amikor arra gondolok, hogy a Whitesnake fennállásának 30. születésnapját ünnepli és még erősödni fog! Mert még van erő benne. Annyira hálás vagyok, hogy még aktív zenészként tudok dolgozni, új zenéket szerezni, szuper zenekarral turnézni, és hálás közönségnek játszani. Amíg képesek vagyunk tűzzel és szenvedéllyel játszani, addig a helyünkön maradunk. Úgy látom, van még néhány nagyon jó évünk.

 

Hogyan születnek a dalok?

 

Nagyon természetes dolog számomra a komponálás. Doug és én a kezdetektől nagyon természetes dolognak tartottuk, hogy közösen írunk. Viszonylag könnyedén és jókedvvel komponáltunk, az együttműködés fele-fele arányú. Ő egy nagyon tehetséges ember, ugyanakkor nagyon lelkes is. De segít a hangmérnöki munkában és a keverésben is, így részese a projectnek az elejétől a végéig. Ez valami olyan dolog, ami soha nem történt meg ezelőtt. Doug friss levegő a számomra. Nem erőltet semmit, nincs kétségbe vonható cselekedete. Nagyon gondos és szenvedélyes az iránt, amit csinál, és hál’ Istennek a szenvedély a Whitesnake iránt is megvan. Ismerte a Whitesnake-et még mielőtt találkoztunk, így ismerős volt neki az a hozzáállás és kreativitás, amit megalapoztam. De ő olyan hihetetlen energiát hozott a Whitesnake-be, ami segített a lehetőségeinket sokkal jobban kiterjeszteni. Egy sokkolóan jó gitáros, de hát ezt bárki megerősíti, aki látta és hallotta őt. Nagyon inspiráló számomra ez a fickó! Az már csak hab a tortán, hogy erős barátság alakult ki közöttünk.

 

Nem gondolod, hogy a Good To Be Bad egy átmenet a blues gyökerei és egy modern felfogás között?

 

Minden olyan elemet, hozzávalót tartalmaz, amit élvezek a Whitesnake-ben. Nagyon kemény, izmos, dallamos rock anyag, néhány érzelmes balladával, így van egy kis gyengédség, amikor a pillanat azt kívánja. És természetesen a balladák segítenek megtartani az egyensúlyt a mellkasdöngető nótákkal. Úgy vélem, nagyon összetett album, egy rakás zenei területet lefed. Mindenképpen pozitív fejezet a Whitesnake Könyvében. Amikor Doug és én leültünk jammelni egymás ötleteire, teljesen természetesen és könnyedén jött minden. Nem volt egyetlen pillanatra sem az a veszély, hogy kompromisszumot kellene kötni a Whitesnake jól ismert stílusával azért, hogy megpróbáljunk modernek vagy divatosak lenni. Ha volna is bármilyen hatás, az biztosan valami korábbi, ami együtt járt azzal, hogy a Whitesnake azzá váljon, ami, mindez kiegészülve nagyon friss dolgokkal, amit Doug, Chris, Timothy, Uriah és Reb mutatott meg. Chris Frazier, az új dobos hozott egy nagyon Paice-s érzést a zenekarba: swinget, groove-ot, rock and rollt, ez egy nagyon kellemes alap, amire lehet építkezni. Ezek a fickók tényleg tudják, hogyan mondják el dögösen a Whitesnake történetét, hahaha!

 

Az album eredetileg 2007 augusztusában jelent volna meg. Mi az oka a késésnek?

 

Előre és még tovább! - ez volt a mottója a projectnek. Hogy őszinte legyek, nem volt semmi, ami sürgette volna, hogy gyorsan befejezzük az anyagot. Azt terveztem, hogy kiveszek egy év szabadságot a turné után, hogy elkerüljem az album elkészítésével járó nagy nyomást, így amikor problémák voltak, tartottunk egy kis szünetet. Csodákat tett! Nekem nagyon fontos az egyensúly fenntartása a családom és a munkával töltött idő között. Nem mindig könnyű, főleg ha otthon dolgozol. És hogy megérte mindez? Igen, igen, igen! Élvezem a munkánk minden gyümölcsét.

 

Milyen hallgatóságra számítasz a Good To Be Bad kapcsán? Metál kölykökre? Rock fanatikusokra? Blues mániákusokra? Vagy talán fiatalabb emberekre?

 

Legyen üdvözölve mindenki, aki harapni próbál a piténkből! Mindenkinek jut valami, hahaha…

 

Mit várhatunk a 2008-as Whitesnake turnétól?

 

A banda harmincadik születésnapját fogjuk ünnepelni egy igazán ütős show-val, megfűszerezve az új album dalaival. Csak annyit mondhatok: ne hagyjátok ki ezt a partit!

Veres Zoltán