Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van

KIRÁLY ISTVÁN & G-JAM PROJECT Melodic Vision

Telitalálat, még jó, mondhatnánk tudálékosan, de legyünk lényegre törőek, tényleg öröm írni erről a kivételes albumról.

A klasszikus mondás szerint a harmadik lemeznél már szinte minden kiderül, s ha innen nézzük, minden a legnagyobb rendben, sőt – de hagyjuk a bevált sablonokat, már csak azért is, mert ehhez a produkcióhoz az méltatlan lenne.

Mi pedig tisztelettel adózunk a G-Jam Project munkássága előtt.

Bemutatkozó hanghordozójuk hallatán, 2009-ben, annyit bírtam kinyögni meglepetésemben: ez nem lehet igaz! A második cédénél már tudtam, mire számíthatok, mégis hallgatgattam egy darabig, no, nem sokáig, tán másfél hónapig, szinte megszakítás nélkül, otthon-kocsiban-munkahelyen, elvégre legyen kellően visszafogott az ember.   

Szóval itt a bűvös harmadik jelenés, s harmadszor mondhatom: elismerésnek helye ez itten. A fickók eddig is nagyon tudtak valamit (sok mindent), de most minden kételyt (már akinek volt) eloszlattak. Instrumentális gitárzenében ez bizony légies könnyedséggel nemzetközi színvonal, de olyan magától értetődő lezserséggel történik mindez, mint ahogyan a húrt feltekeri az embernek gitárral zenélő fia. Azt hiszem, ezek is a kulcsszavak: könnyedség, vagányság, és persze ki ne felejtsünk olyan fontos tudnivalókat, mint nagyszerű zenészi képességek, szellemes virtuozitás, ötletes kompozíciók.

A mátészalkai Király Pitta István hazánk egyik legleg gitárosa lett ezzel a produkcióval végérvényesen. Játéka sokszínű, változatos, izgalmas, lélekmelengető, szíverősítő, s természetesen rendkívül technikás. Oly’ pazar szerzeményeket pakol elénk, melyek mind gyilkos történetek, ám mégis ott bujkál bennük a játékosság.

Ha nagyon kéne valakihez viszonyítanom (amit nagyon nem szeretnék, de hát ilyen országban élünk), akkor leginkább Joe Satriani-hoz vagy Andy Timmons-hoz hasonlítanám, azoknak, akik nem ismerik a G-Jam Project-et, de tényleg csak skatulyaként, mert ez jóval több tucatprodukciónál.

Igazi magyar alkotás – világszínvonalon.

A remek Pitta – akitől most már tényleg várjuk-reméljük, hogy egyre jobban bekerül a magyar zenerajongók tudatába – csapata is a főnökhöz hasonló alakulat: Bráder István (gitár), Király Gyula (basszus), Kovács Balázs (dobok), Pénzes Máté (billentyűsök), de a vendégek – Nagy Ádám (szájgitár), Pfeff Márton (bass), Mits Márton (szax) – is odatették magukat.

Szóval nem mondhatok mást, lehet, furcsa és meglepő lesz: ez nagyon király!

szilágyi