Idén ünnepli huszadik születésnapját a James Christian énekes vezette House Of Lords. A dallamos rock hívei kiemelt helyen tartják számon a kiváló zenészekből álló, fülbemászó dalokat alkotó amerikai társaságot. Azt a formációt, amely minden elismertsége ellenére több mindent elérhetett volna, ám közel sem bizonyultak mindvégig aktívnak. Egy évtizedet szüneteltették a csapat működtetését, a 2004-es visszatérő albumuk – The Power and the Myth – pedig jókora bukással tette be a kaput náluk.
Aztán mégis életben maradt a HOL, a frontember akaratának köszönhetően. Ismeretlen stúdiózenészekből új társakat verbuvált maga mellé és két évvel később előrukkolt a World Upside Down lemezzel. Amilyen váratlan volt a feltámadás, legalább akkora sikert aratott az album. Tegyük hozzá rögtön, megérdemelten, hiszen bivalyerősre sikerült produkcióról van szó. A 2006-os év egyik legjobb melódikus rocklemezéről beszélhetünk.
James Christian régi arc, ismeri a dörgést. Tökéletesen tisztában van az íratlan szabállyal. Ezért aztán rutinos góréhoz méltóan a jól bevált receptből dolgozott most is. Teljes mértékben a két éve bombasikert aratott étket készítette el most is. Nem kétséges, a siker most sem marad el.
Félreértés ne essék: dicsérni jöttem, nem temetni! Nagyívű melódiák, fantasztikus dallamok, fülbemászó refrének – kell ennél több? Kiváló hangszerelés, bivaly megszólalás – ahogyan azt kell. A főnök karcos hangja ezúttal is magasan szárnyal, Jim Bell remek gitárszólói ismét a legnagyobbakat idézik.
Legközelebb azért jól esne egy kis változatosság, némi új íz. De addig sem érheti rossz szó a séfet, ilyen finomságot szívesen elfogyasztok újra. Eteti magát nagyon, bizony!