Aligha létezik ’oly rockzenékkel élő emberfia, ki ne ismerné a Sole Survivor vagy a Heat Of The Moment című megaslágereket. Az 1982-ben bombasikerrel rajtoló valódi szupercsapat hosszú hónapokig vezetett szinte minden zenei listát, mást ne is említsünk, ők trónoltak a tekintélyes Billboard élén (hja, boldog békeidők, amikor ez még megtörténhetett…). A supergroup elnevezés valódi tartalommal bírt. Elvégre mi másnak nevezhették volna azt az alakulatot, melyben a King Crimson-ból és a UK-ből ismert John Wetton énekelt és basszerozott, a Yes csodagitárosa, Steve Howe pengetett, az ELP doboslegendája, Carl Palmer ült a bőrök mögött és az ifjú tehetség Geoff Downes billentyűzött?

Az Asia fantasztikus sikerkorszaka a harmadik, Astra (1984) című album után véget ért, az új énekessel, John Payne-nel (és új tagokkal) fémjelzett időszak kellemes megmozdulásai már meg sem közelítették az ősidőket.

Aztán négy évvel ezelőtt Downes ismét összejött Wetton mesterrel és közös készítésű (Icon) albumaik után már sejteni lehetett, hogy a nagy visszatérés már nem sokáig várat magára. Lőn világosság, hirtelen két Asia született: az Asia featuring with John Payne (hamarosan jön a bemutatkozó lemez, Guthrie Govan gitárossal, Jay Schellen dobossal és Erik Norlander billentyűssel) és az eredeti tagsággal felálló klasszikus Asia.

A legendás formáció turnéra indult, tavaly pedig megjelent a Fantasia: Live in Tokyo című anyag. Innen már csak egy lépés volt a vadonatúj dalokat tartalmazó stúdiólemez – huszonöt év után.

A haló poraiból feltámadt sztárcsapat negyed évszázad után is szépen repül. Tekintélyesen köröz, nagy íveket ír le. Tollazata még mindig fényesen csillog. Jó ismét látni, öröm hallani szárnyai suhogását.

Csak hát a mozgása. Hát, igen. Enyhén szólva is fáradt. Lendülete és dinamikája meg sem közelíti a régit. Mondjuk ki bátran, bármennyire is szeretjük és tiszteljük: öreguras. Semmi váratlan, semmi újszerű nincs megmozdulásaiban. Alighanem tudja ezt ő is, de még egy búcsúkörre felemelkedett, hogy ismét megmutassa magát, hogy megidézze a régmúlt szép napokat.

És nincs is ezzel semmi baj. Tiszteletünk és szeretetünk a régi, köszönjük, hogy újra láthatjuk.