1979-ben, a Hydra album megjelenésekor találkoztam a csapat muzsikájával először. Egy haveromnak volt meg a bakelit, és amikor egyszer találkoztunk a városban, azt mondta nekem: "Na gyere csak gyorsan, ezt hallgasd meg, ilyen jó amerikai zenekart még nem hallottál!!!” Az első nóta szinte első hangjainál éreztem, hogy ez a muzsika nekem van kitalálva, hahaha!
A 80-as években nem volt könnyű nyugati, de főként amerikai zenékhez jutni, főként olyanokhoz, amelyek nem a fősodráshoz tartoztak. Neked hogyan sikerült beszerezni az újabb és újabb Toto-lemezeket?
Salgótarjánban volt egy srác, akit mindenki ismert, Piros fedőnévre hallgatott (máig fogalmam sincs az igazi nevéről, hahaha), ő úgynevezett "lemezüzér" volt, jugoszláv kamionosoktól szerzett be minden lemezt, ami csak létezett és aztán ezekkel kereskedett a fiatalok körében. Tőle vettük a lemezeket, műfajtól függetlenül. A legvadabb rétegzenéket is meghozta, ha kellett.
Kedvenc Toto-albumok? Miért?
Mindegyiket szeretem, könnyebb azokat megemlítenem, amelyek kevésbé fogtak meg. Ezek a Turn Back, az Isolation és talán a Trough the looking glass. A legnagyobb kedvenceim a Hydra, a Seventh One, ez utóbbi hangulatában, zeneiségében talán a legszebb album, ráadásul magyar vonatkozása is van, hiszen egy magyar származású, azóta sajnos már elhunyt Los Angeles-i hangmérnök, Greg Ladányi keverte. De imádom a Tambu és a Mindfields albumokat is. A legfrissebb anyag is nagyon tetszik, bár néhány dallal lassabban barátkoztam meg, mint általában.
A Toto-t a Zenészek Zenekarának is szokták hívni - miért találó a kifejezés?
Évtizedeken át a Sony kiadónak éppen az volt a problémája a csapattal, hogy annyira sokszínű, összetett, sok műfaj stílusjegyeit ötvöző, muzsikálás centrikus a banda, hogy nagyon nehéz konkrét célközönséget találniuk. Felrótták nekik, hogy túl eklektikusak, nem sorolhatók be egyértelmű kategóriákba. Talán éppen emiatt a sokszínűség miatt, ami üzletpolitikai szempontból hátrányt jelent, szeretik a zenészek annyira a Toto-t, hiszen minden daluk igazi zenei csemege, az élő koncerteken pedig rengeteg változtatással, improvizációkkal egészülnek ki a dalok, ami az általános pop, vagy rock produkciókra egyáltalán nem jellemző.
Hányszor láttad őket élőben? Kedvenc buli?
Nem tudom pontosan, de nagyon sokszor és azt kell mondanom, minden egyes koncert adott valami egyedit, valami pluszt az előzőekhez képest. A kedvenc bulijaim talán a Trough the Looking Glass turné bécsi koncertje, a párizsi fellépés, ahol a DVD felvétel készült, és a mostani budapesti koncert, ami talán zenekari megszólalás tekintetében a legjobb, amit hallottam tőlük élőben, bár az előbb említett bécsi Trough the Looking Glass korszakbeli buli is ilyesmi volt, eltekintve attól, hogy Bobby Kimball már akkor sem volt igazán csúcsformában, hogy finoman fogalmazzak…
Anno évekig játszottál a Jeff Porcaro Tribute Band-ben.
1996-ban jött az ötlet, hogy csináljunk egy ilyen formációt egy-két koncert erejéig, aztán egy 16 éven át tartó folyamat lett belőle, ami az elején nagyon nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel indult, aztán az utolsó évekre elfáradt, mert az eredeti formációhoz képest Kovács Kovax Peti egyre többet dolgozott külföldön, Keresztes Ildinek is egyre több elfoglaltsága volt, szóval legtöbbször helyettesítő emberekkel kellett megcsinálnunk a bulit, és az már nem volt az igazi. Az utolsó években már csak az a havi egy Old Man's Pub koncert tartotta életben a formációt. Jómagam már örültem, amikor végleg kimúlt a banda, mert kezdett amolyan "elit vendéglátó” ízűvé válni ez az egész történet.
A Jeff-el játszottatok, mikor egy este Steve Lukather is megjelent a bulin – nem hétköznapi a sztori!
A legelső alkalom 1998-ban, a Globe Royal Klubban volt, amikor egy sajtóturné keretén belül Pesten járt Luke és David, valamint Martin Cole, az akkori turnémenedzser és Szücs Laci barátunk, az itteni Sony kiadó akkori vezetője elhozta őket a bulira, pontosabban Luke-ot és Martint, mert Paich a szállodában maradt. Már régen közismert a történet, nem is szeretek annyira beszélni róla, mert amolyan öntömjénezésnek tűnik, hogy a koncert végén Luke, aki a buli közben mobiltelefonon felhívta Davidet és mondta neki, hogy "hallgasd, már játszunk!” Aztán Luke odajött, letérdelt előttem, kezet csókolt és azt mondta, hogy mostantól én vagyok a kedvenc gitárosa! Szerencsére fotók is léteznek erről a pillanatról, annak idején meg is jelentek a sajtóban, szóval senki nem mondhatja, hogy csak egy legenda ez a sztori.
A mostani pesti koncert egész délutánját a csapattal töltötted?
Nem egészen, de ott voltam a soundchecken, készült néhány fotó is.
Sikerült Luke-kal is szót váltani?
Volt már többször olyan szituáció, amikor sokkal többet beszélgettünk, most csak néhány szót váltottunk, aztán mindenki ment a "dolgára", hahaha!
Milyen volt a soundcheck?
Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett hangbeállás, mert egy előre programozott digitális keverőpulton ment a koncert, tehát nem kell minden helyszínen elölről kezdve összerakni a zenekart a hangmérnöknek. Tulajdonképpen csak játszogattak egy kicsit, hogy szokják a helyszint, aztán "beterelték" azokat az embereket, akik jó drágán olyan jegyeket vásároltak, amiben benne foglaltatik, hogy részt vehetnek a soundchecken és fotózkodhatnak a zenekarral. Innentől kezdve az ő szórakoztatásukkal telt a soundcheck.
Hallottál valamilyen pletykát első kézből?
Nem.
Hogyan tetszik a XIV album?
Szeretem, sokat hallgatom, bár voltak olyan albumok, amelyek elsőre jobban megfogtak, mind hangzás, mind dalok tekintetében, de minél többször hallgatom, annál több izgalmas zeneiséget fedezek fel benne, valamint a szövegek is mély tartalmúak és nagyon szerves egységben vannak a dalok zeneiségével.
Egyesek kétségbe estek, hogy Simon Phillips távozott...
Hát én nem! Szeretem Simont, bár a Toto korábbi zenei koncepciójához képest eleinte Jeff-hez képest túl technokratának tartottam a dobolási koncepcióját. Több infót hallottam a távozása okairól, a hivatalos verzió szerint ezentúl inkább a saját szólókarrierjére szeretne összpontosítani, de tudok személyes ellentétekről is, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy így döntött. De az nem kétséges, hogy a helyére érkezett, a lemezen játszó Keith Carlock fantasztikus zenész, napjaink egyik legnagyobb dobosa!
A pesti koncertről nagy elismeréssel beszéltél facebook-oldaladon...
Nem véletlenül, mert az a véleményem, hogy egy megszólalás és muzsikálás tekintetében is példaértékű koncertet kaptunk tőlük és mindenki nagyon sajnálhatja, aki nem jött el és lemaradt erről az élményről
Mi a benyomásod: ismét működő, tervező, alkotó csapat a Toto?
Azt hiszem, igen, ezt bizonyítja az új album megjelenése is, azt viszont, hogy mennyi van még a zenekarban, nem igen lehet megjósolni szerintem.
Milyen a nyarad?
Nagyon intenzív! Rengeteget játszunk az Eddával, régi salgótarjáni zenekarunkkal, a FRONT-tal is újra elkezdtünk dolgozni, voltam a DobMánia Táborban, mint vendég, most megyek a Gitármánia Tábor-ba az A.P.T-vel, azaz Kanóccal és Sümeghi Tomával játszani.
Saját bandáddal mi a helyzet?
Az is működik elég jól, voltak koncertjeink idehaza, játszottunk a Felvidéken, Erdélyben és még az év hátralévő részében is lesznek koncertek, szóval ez is rendben van.
Idei terveid?
Szeretnék elmenni a feleségemmel valami jó helyre ősszel vagy télen egy kicsit nyaralni, hahaha!
Új szólóalbum - körvonalazódik már?
Igen, vannak ezirányú terveim, többféle is, de erről inkább akkor beszéljünk, ha már aktuális lesz!
Az elmúlt hetek-hónapok legtöbbet hallgatott zenéi?
A Toto új albuma mindent visz, és őszintén megvallom, a banda pesti koncertje, amit eléggé el nem ítélhető módon, rohadt jó minőségben felvettem! Azonkívül heti jó néhány alkalommal, néha négyszer-ötször hallgatok a színpadról egy bizonyos Edda Művek nevű zenekart, hahaha…