Pozsonyi Dávid (basszprímtambura, ütős hangszerek, ének): - Másfél éve alakultunk, ideiglenes felállásban: egy rendezvényre kértek zenélni bennünket. Volt egy kemény mag: Bence, Dani és én. Kiegészültünk Veronikával és Benedekkel. Úgy gondoltuk, hogy egészen jó lehetőségek vannak ebben a formációban. Eleinte a hazai délszláv táncházakban játszott zenei anyaghoz nyúltunk. Ugyanakkor arra jutottunk, hogy érdemes lenne koncertműsort is csinálni és azóta is ezzel az irányvonallal foglalkozunk legtöbbet. Megtiszteltetésnek érezzük, hogy bejutottunk a WOMEX-en fellépő magyar zenekarok közé!
- Mit vártok a WOMEX-szerepléstől, tudva, hogy a Söndörgő nemzetközi ismertségén és elismerésén a dániai WOMEX dobott nagyot?
Réti Benedek (tangóharmonika): - Nagyon sok emberrel beszélgettünk arról, hogy mit várhatunk a WOMEX-től. Sokfélét halottunk, sok embertől, azt is, hogy ez lehet a belépő Nyugat-Európai színpadokra vagy akár a világ más színpadaira is, de volt már arra is példa, hogy nem lendített semmit egy zenekaron. Nyilván, nagyon sok függ a produkciótól, amit ott nyújtani fogunk, valamint, hogy mennyire sikerül kihasználni ezt a lehetőségeket kapcsolatok építésére.
- Kinek honnan van, honnan jött a délszláv zene (illetve a délszláv hagyományok) szeretete?
Dávid: - Mondhatom, otthonról hoztam! Dusnokon lakom, ahol rác nemzetiség él. Több mint tíz éve foglalkozom tamburázással. Édesanyám koreográfus: délszláv táncokat tanít, így én mindig is benne voltam ebben a zenei világban. Felvettek a Zeneakadémia népzene tanszakára, és aztán összejött ez a csapat, akikkel folytatni tudjuk az otthoni hagyományokat.
Varga Veronika (nagybőgő, ének): - Nálam fordítva történt: felvettek a népzenei tanszakra, és a lényeg akkor alakult ki. Nekem korábban „csak” tetszett a délszláv népzene.
Benedek: - Nekem a magyar népzene volt a kiinduló pont. Harmonikásként régebben már szemet vetettem a balkáni népzenére, hiszen technikailag sokkal nagyobb kihívásokat rejteget, mint a magyar anyag, és nagyobb hagyománya is van, mint minálunk. A Babra zenekar hatására mára már a délszláv népzene kapja a nagyobb szerepet.
Babcsán Bence (brácsatambura, fúvós hangszerek, ének): - Én is azok közé tartozom, akik gyerekkorukban még nem ismerték ezt a zenét, bár utólag visszagondolva nem egyszer szólt otthon délszláv és más népzene édesapám jóvoltából, aki napról napra, jobbnál jobb lemezekkel állított haza. A Zeneakadémián megismerkedtem Dáviddal és megalapítottuk a zenekart.
- Mennyiben származik a repertoár Dusnokról?
Dávid: - Kimondottan dusnoki dallamok is vannak benne, és környékbeliek, mint például a bajai, kalocsai, bátmonostori. A Vajdaság és a bunyevác vidék távolabb esnek Dusnoktól. Nem mondhatom, hogy a repertoárunk legnagyobb hányada dusnoki, hiszen foglalkozunk Magyarország szinte minden tájegységével: a Baranya megyeiekkel, a Pest környékiekkel. Foglalkozunk, szerb, horvát és makedón zenékkel is, sőt messzebbre is megyünk, kis kóstolgatás erejéig.
- Nem említetted az egyetlen szerb többségű magyarországi település, Lórév nevét.
Dávid: - Valóban. Külön lórévi összeállításunk nincsen, de játsszuk azokat a dallamokat, amelyeket Lóréven is szívesen hallgatnak. Úgy gondoljuk, hogy nagy az átfedés azon belül is, hogy mi szerb, mi horvát tulajdonképpen, de bízom benne, hogy idővel a lórévi hagyományokba is belekóstolhatunk.
- Gyűjtötök népzenét?
Veronika: - Az a nagy szerencsénk, hogy a régi gyűjtések jól hozzáférhetőek rendelkezésre áll néhány hanglemez, amiken ott vannak az archaikusnak mondható felvételek, sőt a Bartók-gyűjtések is elérhetőek az interneten.
- Ismereteim szerint ti vagytok az első olyan zenekar, amelyik felvállalja, mi több: el is muzsikálja a magyar és a nálunk élő szerb vagy további népcsoportok keveredése folytán kialakult zenei kapcsolódást.
Benedek: - Úgy tudom, hogy a magyarországi táncházmozgalmon belül – ahonnan eredeztethető az egész revival mozgalom – nem igazán volt ilyen zenekar. A délszláv muzsikát a Vujicsics és a Kolo zenekar sok egyéb zenekarral együtt vitte be a köztudatba, de kimondottan, olyan, aki a magyar és a délszláv zenei kapcsolódásokra nagyobb hangsúlyt fektetett, olyanról nincs tudomásunk.
Veronika: - Mi is érzékeljük, hogy ez nagyon fontos pontja a tevékenységünknek! Mindenképpen szeretnénk tovább vinni, hiszen Dávid révén személyes kötődésünk is van hozzá.
Bence: - Megemlítem, hogy a most jelen nem lévő zenekari tag, Koller Dániel (prímtambura) budakalászi, Szentendre közeléből való. A szerb kisebbség zenei kultúrájában nőtt fel, táncházakban zenélt, mondhatni a tamburazene az anyanyelve ugyanúgy, mint Dávidnak.
- Lemezt készítetek tudomásom szerint legalábbis. Most hol tartanak a munkák?
Benedek: - Nem lemezt kezdtünk készíteni, hanem demó-anyagot, amit közöltünk is az interneten. Mindig napirendre kerül a lemezkészítési lehetőség is, de egyelőre még gyorsan változik a zenekar zenei világa és stílus, így még várunk a lemezzel.
- Ezt a demót kiviszitek a WOMEX-re valamilyen formában?
Veronika: - Mindenképpen.
Benedek: - Reméljük, lesz lehetőségünk átadni a szakmabelieknek – kiadóknak, szerevezőknek, menedzsereknek stb.
- Ki lehet-e lépni, és ha igen, miként a „budapesti klubzenekar” szerepből?
Dávid: - Úgy gondolom, minden jön magától! Nem úgy alakult meg a zenekar, hogy piramist állítottunk volna magunk elé, hogy például először táncház-zenekar leszünk, utána klubzenekar, onnan pedig kimegyünk különböző színpadokra. Nyilván ezek jó dolgok, de eddig úgy formálódott a zenekar élete, hogy egyik lehetőség hozta a másikat. Természetesen vannak olyan terveink, hogy szeretnénk fesztiválokon és nagyobb színpadokon érvényesülni, sőt külföldön is, csak éppen nem azonnal szeretnénk elérni mindezt.
Veronika: - Amit eddig elértünk, azt én már most nagy ugrásnak érzem.
Benedek: - Fontos megemlíteni, hogy mi számunkra mit jelent a klubzenélés. Olyan közeget, ahol a zenész és a közönség, illetve hallgatóság között interaktív kapcsolat jön létre. És minden egyebet, ami ennek természetes velejárója, mint a tánc például. Ezzel közelítve a népzene eredeti közegéhez.
Bence: - A koncertzene igénye azért alakult ki, mert amikor dolgozunk, gyakorolunk, új számokat rakunk össze, ki tudjuk hozni egymásból a legjobbat: az igényt, hogy ezzel kezdjünk valamit. Csinálni például egy dinamikai megoldást vagy belerakni valahogyan önmagunkat, hogy még inkább a magunkénak érezhessük mindezt! Egy bulin vagy egy táncházban, ahol este 9-től hajnali 3-ig zenélünk, szintén jól érezzük magunkat – ahogyan jó esetben mindenki – ott nem tudjuk megvalósítani minden zenei gondolatunkat. Ott nem lehet, nem is kell finomkodni és a helyzet az, hogy mi néha szeretünk finomkodni.
Veronika: - A minőségi és a mennyiségi tényezők általában nem válnak el egymástól, a táncházakban mégis inkább a mennyiség dominál.
Bence: - Rengeteg megoldásunk eltér az autentikus megszólaltatástól, de a színpadi koncerthelyzet, a hagyományos előadásmódtól való eltávolodás sok esetben megkíván egy-egy olyan zenei elemet, amely nem része a népies hangzásnak.