Ma 2017. május 24. szerda, Eszter napja van

Stardust: nemzetközi vizek felé hajóznak

Az biztos, hogy nem divatos zenét játszanak, de ki a fenét érdekel ez ebben a műanyagvilágban, mikor a külföldön megjelenő kislemezük olyan magától értetődő nemzetközi színvonallal löki hanyatt a valódi zenére nyitott hallgatót, hogy önkéntelenül széles mosoly rajzolódik az arcunkra, miután magunkhoz tértünk. A Stardust énekes-főnökével, Horváth Ákossal diskuráltunk a csillagok állásáról.

Ilyen zenét játszani kolosszális őrültség vagy elképesztő megszállottság! Számunkra mindkettő elismerésre méltó (mivel imádjuk ezt a műfajt), de érdekesebb ennél, hogyan született a banda?

Sok idő telt el amikorra rájöttem, hogy a melódikus rock és az A.O.R műfaj az, ami igazán közel áll hozzám, de ez már a 2009-es Mintha Volna Szíved című szóló lemezemen is érezhető volt.Tulajdonképpen visszakanyarodtam ahhoz a műfajhoz, amit kisgyerekkoromban is annyira imádtam. Nagyon érdekes dolog ez… Ahogy a szavaidból is kiveszem, igen, ez úgymond nem “a mai kor” zenéje, de ez csak azért van, mert a média mást diktál. Azt látom, hogy igenis az emberek igénylik a minőséget, és szeretik ezt a műfajt, van most egy zenei űr, amit mi megpróbálunk betölteni és hiszünk benne, ha nem itt, akkor máshol kelleni fog!
A Stardust 2014-re állt össze, korábban nagyon sok zenésszel találkoztam és tapogatóztam, ki lehet az, akivel jól megérteném magam, és egy követ fújunk mind emberi, mind zenei téren. Kiss Tibi dobossal még korábban ismerkedtem meg, akit egy netes dobvideóban láttam.A tempója és a stílusa már ott megfogott. Hamar összehaverkodtunk és ketten kezdtünk el keresgélni, ötletelni. Röviddel ezután ugrott be Gellér Tomi, az akkori Avatar gitárosa, akivel még egy Def Leppard tribute zenekar kezdeményezése kapcsán találkoztunk. Jóban lettünk, hiszen zenében egy az egyben ugyanazt szereti, amit én, ő is a 80-as évek megszállottja, ami mellett egy zseniális, muzikális gitáros, akiből ömlik a zene,tehát nem volt kétséges, hogy ő lett a mi emberünk. Kaptunk egy fülest, hogy van egy szuper basszusgitáros, aki most jelenleg nem csinál semmit, úgyhogy megkereshetném, ő volt Zo Rock. Majd Sturm Jani csatlakozott, aki röviddel a kezdetek után sajnos távozott, és akit majd az Age of Nemesis-ből ismert Nagy Gyuri váltott.

Mikor érezted először, hogy igen, ez az én bandám!

Amióta Nagy Gyuri csatlakozott, összeállt a kép, mindig is olyan zenekart szerettem volna, ahol a tagok tisztelik és szeretik egymást, ahol csapatszellem van, és nem a haknizásról , a pénzről szól a dolog. Nagyon jó a csapat, egyre jobban érezzük, hogy ezt csinálni, tolni kell.

Hogy angolul énekelsz, azt mutatja, nemzetközi vizeken akartok hajózni? 

Abszolút. Egyrészről rájöttem, hogy nem nagyon szeretek magyarul énekelni, a magyar nyelvnek más a prozódia rendszere, nem tudsz olyan ízt adni a zenéhez, úgy ritmizálni, nem úgy cseng, ahogy szeretném. Nekem legalábbis nem jön be. Kövezzenek meg, de nekem a zene nyelve az angol.

A napokban jön ki a bemutatkozó EP három nótával, túlzások nélkül mondhatjuk, hogy vastagon nemzetközi színvonalú a produkció! A hangzás is remek, Michael Wagener-nek köszönhetően: aki nem tudná, a férfiú olyan sztárokkal dolgozott a nyolcvanas évektől, mint a Dokken, Metallica, Accept, Megadeth, Alice Cooper, hogy csak néhány nevet említsünk a tekintélyes listáról. A vele való együttműködés nem hétköznapi történet - hogyan sikerült?

Én találtam ki, hogy dolgozhatnánk Michael-lel… Elkezdtem gondolkodni, ki lehetne az, aki illene ehhez a zenéhez és beugrott. Tomi és az én kedvenc lemezeimet is ő keverte, pl: Ozzy - No More Tears-jét és a Skid Row - Slave to the Grind-ját vagy az Extreme - Pornograffity-jét. Írtam neki és elküldtem a már megjelent Shine nótánkat. A válasz már másnap reggel ott volt a mailboxban. Tetszett neki a zenei anyag, és az, ahogyan énekelek, így felvettük a kapcsolatot. Óriási dolog és nagyon boldogak vagyunk emiatt.

Ki is utaztatok hozzá az USA-ba?

Sajnos időhiányában nem tudtam és nem tudtunk kimenni, jó lett volna, de talán egy másik alkalommal. A munkát online vezényeltük le.

Néhány napja van fenn az anyag a youtube-on - milyenek a visszajelzések?

Őszintén mondhatom, hogy továbbra is sokan írnak. Jók a visszajelzések és vannak már úgymond rajongók is, például Spanyolországból, Olaszországból, Japánból, Görögországból… És itthonról is. Volt egy srác, akinek annyira tetszik a zene, hogy azt mondta, ha mi nem nyomunk ki pólót, akkor ő fog csináltatni.
Ezek csodálatos dolgok és ösztönöznek minket, hogy komolyan csináljuk.

Mi az EP küldetése? 

Elsősorban az, hogy megismerjenek minket. Azt hiszem sikerült egy egyedi “stardustos” zenei világot, stílust összehozni, amely által kikerülhetünk a külföldi vérkeringésbe.

A következő hetek-hónapok menetrendje?

Most felvettünk egy promóciós videó anyagot, ami alapjában véve külföld és a koncertezések kapcsán lesz fontos. Lesznek fellépések is, de a legeslegfontosabb, hogy minden erőnkkel egy erős lemezanyagon dolgozzunk. Nem kis kihívás, mert például én zenei téren 200 százalékig maximalista vagyok. Hál’ istennek a testvéreim mindenben segítenek, és ők is folyamatosan hoznak ötleteket, dalokat. Szerencsére azt tudom mondani, hogy a zenekarban mindenki muzikális és tud minden hangszeren játszani.

Koncertekkel mi a helyzet?

Folyamatosan szervezkedünk, mindent megteszünk, hogy ott legyünk mindenhol, természetesen olyanokkal és olyan helyen, ahová tényleg illik a zenénk. Aki szeretne informálódni, az a Stardust hivatalos facebookján és a stardustaor.com-on megtalál mindent.

Külföldi bulik? 

Szervezés alatt.

Nemzetközi kapcsolat?

Szerencsére van, és ahogy mondtam is, minden folyamatban van, lépésről lépésre tudunk csak haladni, de azt hiszem, jó úton járunk és jó szelek is fújnak!:)

Három kedvenc énekesed?

Nagyon sok van és nagyon nehéz kérdés Én négyet mondanék:)
David Coverdale: gyönyörű meleg érzéssel teli hang, emellett kemény és dögös. Ronnie James Dio: ha metál, akkor ő volt a legjobb énekes. Steve Perry: csodálatos hang, minden, amit énekel, a fül számára kellemes. Steven Tyler: nincs rá magyarázat, ufo.

Kedvenc gitárosok?

Neil Schon: szívből jövő gyönyörű szállós dallamok, jó megfogott hangok. Steve Lukather: nem tudok indokolni, ő az egyik legjobb. Joel Hoekstra: minden megvan benne, dallamos, bluesos, izgalmas és technikás.

Kedvenc együttesek?

Szintén sok van, de mondok hármat… Toto: muzikális zenekar, óriási dalok, főleg a groove-ra kihegyezve, én főleg a Seventh One-t szeretem. Journey: lírikus és balladisztikus, ez az, ami igazán én vagyok, Trial By Fire, Raised on Radio. Whitesnake: gyerekkorom óta nagy kedvenc, óriási dalok, riffek, tempók, nagy kedvenc a Slip of The Tongue album.

Ha fél év múlva újra beszélgetünk, mivel lennél elégedett?

Ha már egy ismertebb nemzetközi együttes előzenekara lennénk.

https://www.youtube.com/watch?v=Rr32V3kfdUM

(szilágyi)