Elfogultak leszünk, de még mennyire. Számunkra ez a kivételes férfiú napjaink legleg blues egyénisége. Aki ad magára, hallgatja.

A Zenekarok Zenekarának ritmusembere sajnos nagyon súlyos beteg. A jótékonykodás szülte azt a lemezt, mely egyelőre csak Japánban jelent meg.

Jó ez a lemez. Arra mindenképpen, hogy elmerengjünk azon, mi minden kisülhetett volna ebből a supergroup-ból.

Ne legyünk szemérmesebbek a kelleténél: amihez Scott Kinsey nyúl, az arannyá változik. De hát mit várjon az ember napjaink egyik legfontosabb billentyűsétől?

Mintha Rutkai Borit hallanám, pedig nem. Pedig azt gondoltam, Bori speciálisan egyetlen példányban létezik, és próbálkozni sem mernek a követésével. Hát, mégis próbálkoztak. Nem akárhogyan!

A maga látszólagos egyszerűségével zseniális Fókatelep második albumának címe és a lemez borítója. A kevésbé egyszerű magyarázattól – kivételesen – eltekintek. Nem szeretnék kockázatos belemagyarázós megfejtésekbe bocsátkozni.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a fiatal, ám korántsem rutintalan erőkből álló Buda Folk Band debütáló albumát, azt mondanám rá: „útkereső”. Érdemes azonban továbbolvasni az írást, hiszen a szó pejoratív értelmét ezzel a bandával illetve lemezével kapcsolatban kizárom! 

Pál István „Szalonna” új lemezén a banda áll a középpontban, bár az előző korongján nagyobb hangsúlyt kapott közreműködők játékát nem kell nélkülöznünk. 

Az utóbbi pár évben elkezdtem félteni a Besh o droMot. Nem csak a fúvós szekció kezdett vészesen fogyni, hanem a közreműködő minőségi énekesnők száma is. (Gondolok itt Szalóki Ágira és Miczura Mónikára, pl.) 

Magyar jazz. Nagyon is létező fogalom, amely többféleképpen értelmezhető és eredeztethető. Tágabb értelemben vett fejlődése, története azonban – egy-egy időszakot tekintve – alig marad el a jazzben világszerte lezajlott folyamatoktól.