Ma 2017. június 25. vasárnap, Vilmos napja van

Uriah Heep (Budapest, Petőfi Csarnok, március 27.)

Nagyon tetszett, hogy átdolgozták a régi dolgaikat. Például a Sunrise-ban az énektéma alá Phil Lanzon nagyszerű, klasszikus zenét idéző orgonafutamokat tett, de a záródalként előadott Lady in Black táncos basszuskísérete Boldertől is újdonságként hangzott. A July Morning most is csodálatosan hömpölygött, de a koncert csúcsa a Gypsy-Look At Yourself blokk volt.

Quimby (Szeged, Belvárosi Mozi, április 10.)

A fiúk egy-egy zseblámpával botorkáltak fel a színpadra. Megkezdődött a visszaszámlálás, a buli és a Zéró dal! Komoran és tömören szólt a nóta, akár csak a gondolatgazdag, tempós Homo defektus.

Michael Landau Group (Budapest, Take Five, április 8.)

De mi történik, ha van lehetőség, hogy egy kicsit megtépkedhetjük a húrokat? Rácsodálkozás, ámulat, döbbenet. Mr. Landau mindent tud. Bámulatosan átjár a rockból a bluesba, a funkyból a jazzbe. Oda-vissza, bármiből bármibe. Amit hallatni akar velünk, az rákerül a gitár nyakára, hogy onnan továbblépve hallószerveinkbe véssen mély barázdákat, az eddig még Michael Landau-t nem ismerő szikes sztyeppén.

In memoriam Orszáczky Jackie Miklós (Müpa, április 4.)

Jackie hiányzott nagyon. És most már sajnos nemcsak április 4-én. Az este finom, intelligens, szomorú és felemelő volt, afféle csendesülős. Ilyen lehetett Ornette Coleman is John Coltrane temetésén.

Anselmo Crew, Kultur Shock (A38, március 14.)

Esős, hűvös volt az este március 14-én. Ekkor zajlott le az első találkozásom mindkét zenekarral. Ezt a találkozást nem fogom elfelejteni, de persze, nem az időjárás miatt! A Kultur Shock most járt először hazánkban.

Whitesnake Tribute Band (Wigwam, március 21.)

No végre! – rikoltották el magukat örömükben a legendás Legnagyobb Kígyó honi hívei, mikor a tavalyi karácsony igazi meglepetéseként hírül vették, hogy megalakult a Whitesnake Tribute Band. Közismert zenészek döntöttek úgy, hogy a jövőben az örökérvényű dalok tolmácsolásával tisztelegnek a rocktörténelem egyik legfontosabb alakjának társasága előtt.

Richie Kotzen, K3 (Bpest, A38, március 11.)

Hú apám! Most, hogy a híres „Stand” nótát hallhattam Kotzen tolmácsolásában, szakadt rám a felismerés, hogy mit érezhetett legbelül a sajtó által agyonajnározott Poison-énekes Bret Michaels, amikor ez a fiatal titán bekerült hozzájuk gitározni a csapatba 1993-ban.

Alapi Band (Balassagyarmat, március 7.)

Saját bevallása szerint is ez eddigi legütőképesebb csapata hazánk vezető gitárosának. A néhány hónapja alakult friss formáció mindössze négy fellépést tudhat a magáénak, ám ebből a publikum semmit sem vett észre, sőt. A lehengerlő műsor, a magával ragadó előadás, a precíz összjáték nem csak méltán nagy sikert aratott, de felettébb szép jövőt is ígér. 

Napra, Barbaro (Művészetek Palotája, 2008. január 10.)

Tény és való: a könnyűzenészeknek, különösen a rockzenekaroknak rangot jelent a Művészetek Palotájában játszani! Nem csak az új épületegyüttes varázsa, a nívós színházi környezet miatt.