Az ősisége persze messze nem fedi mondjuk a Vágtázó Halottkémek lendületét és játékfelfogását, bár közelít hozzá, bizonyos értelemben. A közös nevező a sámánzene: nem véletlen a köszönetnyilvánítás Máthé Lajos részére, ujgur zenei kutatási anyagáért. Nyilvánvaló ugyanis, hogy annak egyes motívumai nagyban hasznosulnak ezen a lemezen.
A prológ, a Kezdetben című mintha magáról a világ teremtéséről, vagy ha másnak úgy tetszik: a keletkezéséről szólna. És ha már létezik a világ, bizonyos, hogy benne él a harag, az átok is. Utóbbi feloldásához szükséges az Átokűző zene, amelyből összesen négy hallható a lemezen.
A hold képe a víz tükrén – egyértelműen a deklarált magasabb cél: a meditatív keleti zenék felidézése és újra-alkotása felé visz, intuitív, improvizatív és virtuóz gitárjátékkal. Mindez az egész alkotást jellemzi, áthatja. Nem mellesleg: az újabb „átokűzés” sem nélkülözi Major Balázs aláhúzó vagy éppen ellenpontozó, de minden momentumában empatikus ütős játékát.
A Sivatagok zarándoka című szerzeményen fokozottan érvényesül a keleties jelleg. Nem titkolom: a lemez egyik, számomra legkedvesebb darabjáról tettem most említést. Amint pedig az Ahogy a felhő száll az égen árulkodó címe mutatja: meditációs muzsika ez a javából! Beúszhatna itt Tony Scott maradandó értékűnek bizonyult zenéjének az emléke, de ezt a lemezt jegyző alkotókat Szabó Sándornak és Major Balázsnak hívják! Az anyag második felét nem ismertetem mélységében, de elhiheti mindenki: kivételes alkotással van dolgunk.
Túlzás nélkül állítom: ez a muzsika egyfajta csoda. Vele az időtlen misztikum immár kézzel fogható formát öltött.
Érdemes tudni, hogy az ismertetésre került CD a Modern Magyar Makám című sorozat folytatása. Az Átokűző zene előzménnyel bír tehát, és hátha nem várat sokat magára a következő, hasonló koncepció szerint készülő anyag (úgy is, mint következmény) sem!