Feltéve, de nem (igazán) megengedve, hogy létezik emberfia, aki még nem találkozott a 2009-ben alakult Csángállóval, színtiszta moldvai zenét játszó bandára gondolhat a nevük hallatán. 

Nem tudom mennyire figyelünk rá vagy mennyire nem, de érzékelhető: Szabados György szelleme köztünk jár. Ameddig itt kísérthet a magyar muzsikusok elszánt kis csoportja és a zenéjüket befogadni képes hallgatók között, minden bizonnyal jól érzi magát velünk. 

A 2017-ben a 40. életévét betöltött szaxofonos, Tóth Viktor igen termékeny korszakát éli az utóbbi időben. 

Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem mindig is vonzottak a zenei újdonságok, ínyencségek. A próbálkozás bátorsága önmagában pontokat ér nálam, kivált, ha az eredmény nem zsákutcába torkolló, senkit nem érdeklő, alapból bukásra ítéltetett!

Amennyire képes vagyok átlátni a helyzetet, a jazz-sztenderdek mai fogadtatása az alábbi pólusok közé tehető. 

Az egyik hazai kiadó, a BMC Records működése során bevett gyakorlatnak számít, hogy külföldi muzsikusok itthon készült felvételeit publikálja.

Határokat feszegetni: fontos, sőt szükséges művelet! 

A 2016-ban megjelent Dresch Quartet-lemez (Tördelős) kapcsán az alábbi magvas eszmefuttatást bírtam tenni...

Elfogadva az ún. városi folkmuzsika fogalmának létezését (amelyet ma világzenének nevezünk), evidens a roma vonulatának kibontakozása is.

Végre egy lemezanyag, amelyet elmarasztalás helyett dicsérni szabad és kell is az eklektikus volta miatt. No nem azért, mert ez a tulajdonság lenne a Nana Vortex debütáló albumának a koncepciója.