A német jazz-zongorista, Hans Lüdemann nevét fedezve fel egy-egy lemezborítón, mindenre számíthatunk, csak a mainstream viszonylagos nyugalmára hajazó érzésvilágot kifejező jazzmuzsikára nem. 

Nincs már több akadály, nincs többé mit keresztbe tenni. A szerzői jogdíjak lejáratával Bartók szelleme végérvényesen kiszabadult a „jazz” feliratot viselő palackból (is). 

Egyre pontosabban kitapintható, ergo: diagnosztizálható, hogy az emberi testre nem, csupán a lélekre ható Bartók-vírus ütötte fel a fejét a magyar jazz-szcéna kevéssé immunis egyedei között. 

Gyerünk hát, indulás, kalandra fel! Lépjünk rá arra a biztonságosnak tetsző virtuális (lélek-)ösvényre, amelyet Gabreal (újabban: a Gabreal Sonds) felfedezésre kínál nekünk! 

Ezúttal nehezen jött össze a szokásos bevezetés. Kerestem a szavakat, kerestem a hangot. Igyekeztem feltárni a lehetséges aspektusokat, de egyik ráközelítéssel sem voltam maradéktalanul elégedett. 

Az előző lemezeivel Európa-szerte nagy sikereket aratott népdalénekesnőnk kettős albumáról a Buda Folk Band 2015-ös, szintén a Fonó által publikált lemezének címe villan be, a „Saját gyűjtés”. 

Balogh Kálmán, Charles Lloyd. Két kiragadott név a világszerte elismert cimbalmos, Lukács Miklós számtalan zenész-partnere közül. 

Egyre teljesebbé válik a fájdalmasan korán, 1982-ben (a kórházi kezelés végett valójában 1981-ben) lezárult Szabó Gábor-életmű közreadása. 

Sem sámán, sem szellemidéző nem vagyok, mégis muszáj feltennem a hipotetikus kérdést: miféle zenét írna Bach, ha közöttünk élne? A részbeni választ ugyanis meghallgathatod Gadó Gáborék új CD-jén.