Rácsodálkozás, ámulat, döbbenet történik. Mr. Landau mindent tud. Bámulatosan átjár a rockból a bluesba, a funkyból a jazzbe. Oda-vissza, bármiből bármibe. Amit hallatni akar velünk, az rákerül a gitár nyakára, hogy onnan továbblépve hallószerveinkbe véssen mély barázdákat, az eddig még Michael Landau-t nem ismerő szikes, érintetlen sztyeppén.
M. L. nem gyorsasági versenyt akar nyerni, nem indul a „ki tud több hangot játszani 3 másodperc alatt„ elnevezésű viadalon. De ha mégis indulna, ringbe szállhatna a dobogós helyekért. Számára azonban fontosabb a mindig meglepetésszerű játék, a kiszámíthatatlanság állandó szinten tartása, a folyamatos kísérletezés. Játék a dinamikával és játék az idegeinkkel.
A trió többször szinte teljesen elnémult, hogy utána a következő ütemben megpróbálják szétvetni a pince falait pusztán hangrobbanással, amihez kellő alapot szolgáltatott a ritmusszekció. Gary Novak és Chris Chaney. Gary játékát volt már alkalmam élőben megcsodálni a Scott Kinsy Group koncertjén. Most, trió formációban még többet kaptam a dob adta lehetőségek tárházából.
Az ő esetében nincs szükség önálló 5-10 perces, mindent szétverő szólókra, ha csak egy pergőn játszana, akkor sem tudnám róla levenni a szemem. Minden ütése megfelelő zenei alázattal bír, semmi öncélú bravúr. Csak annyit és ott ütni, ahol szükséges, se többet, se kevesebbet. Egyszerű. Mégis keveseknek sikerül. Hasonló kifinomult játékot láthattunk és hallhattunk Chris Chaney-től is, aki barna medvéket megszégyenítő módon brummogta végig az egész koncertet. Többszöri rövid szólóiból kiderült, hogy van mit előhúznia a kalapból.
Számomra érthetetlen volt a szerény létszámú közönség, de bízzunk benne, hogy a Smart Music csapata továbbra is töretlenül menetel tovább megkezdett útján, és sok-sok emlékezetes koncerttel gyarapítja az igényes zene barátainak táborát.
Fotó: Szűcs Timi