Az Agócs Gergely vezette Fonó Zenekar az 1997-es megalakulása óta folyamatosan, a magyar népzenei mozgalom szereplőitől szokatlan művészeti „közelítésekre” vállalkozott. Az „Atyai ág” címet viselő kezdeményezésünkkel a magyar népzene Kodály által kijelölt, keleti irányú kapcsolatait kívánjuk a közönség elé tárni.
A magyar népzene keleti párhuzamait felvonultató első konkrét adatokat Kodály Zoltán A magyar népzene című művében (1937) találhatjuk. Kodály a magyar népdalok rokonságát (cseremisz, nogaj, udmurt, tatár és baskír dallampárhuzamok mentén) egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek népzenéjében állapítja meg. Ez a felismerés indított el engem is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a Kodály által vázolt feladatok elvégzésén, illetve a tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgálatok kidolgozásán munkálkodjak. A szúrópróba-szerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtéseim után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságok, valamint Dagesztán területére – más népzenekutató és folklorista kollégák bevonásával eddig hat hosszabb gyűjtőutat szerveztem. A karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban végzett gyűjtőutaim során sok olyan nyilvánvaló, nem egyszer gyakorlatilag dallamazonosságot mutató népzenei párhuzamot sikerül feltárni, melyek igazolják Kodály feltevéseit, illetve megerősítik tanítványai és követői eddigi eredményeit.
A magyar kulturális életben hosszú évtizedeken keresztül elsősorban a finnugor nyelvi rokonság okán jelentek meg az ezen az ágon számon tartott népek különféle képviselői. A magyar származástudatról szóló iskolai tananyagok, illetve más, „kompetens narratívák” kialakításában is a finnugor nyelvi rokonság vált meghatározóvá, hiszen a magyar tudományosság fősodrának hivatalos álláspontja is a nyelvi kapcsolatrendszert tekintette irányadónak minden egyéb kulturális, avagy „vérségi” rokonság megállapításának kérdésében. Ma már egyetlen komolyan vehető társadalomkutató sem vitatja a magyar nyelv finnugor elemeinek jelenlétét (rokonságunknak ezt az irányát irányát nevezzük most anyai ágnak).
Mindezek mellett úgy vélem, elérkezett az idő, hogy a Kodály által felismert, majd követői munkássága által megerősített, tudományosan is bizonyított kulturális rokonságunk másik, türk ágának képviselőit is szerepeltessük a magyar kulturális életben. Erre legutóbb kiváló alkalommal szolgált a Kodály Zoltán Emlékév, melynek keretében (a MüPa által szervezett Budapest Café Fesztivál egyik előadásaként) létrehoztuk az „Atyai ág” című projektet. A Pesti Vigadó Dísztermében 2017. október 11-én a Fonó Zenekar, valamint balkár, nogaj, baskír és kumuk vendégei (keleti gyűjtéseim hagyományőrző énekesei és hangszeres adatközlői) egy színpadi előadás keretében mutatták be a magyar népzene és e kipcsak török népek zenefolklórja közötti párhuzamokat. A telt házas előadás közönsége nagy ovációkkal fogadta az előadást, s a kezdeményezést a szakmai kritikák is rendkívül pozitívan értékelték. Ezek az eredmények, az azóta készített új gyűjtések, valamint a feltárt zenei rokonságunk felmutatásának fontossága indokolják, hogy a produkciót ismét színpadra állítsuk Magyarországon, emellett szükségessé teszik számunkra azt is, hogy a koncertek anyagát magas, közreadásra alkalmas technikai színvonalon rögzítsük. Az „Atyai ág” tervezett, 2019-es turnéjának helyszínei:
1. Szept. 21. Kecskemét – HírösAgóra (a XXVII. Kecskeméti Népzenei Találkozó keretében)
2. Szept. 23. Székesfehérvár – Vörösmarty Színház
3. Szept. 24. Budapest – MüPa, Bartók Béla Hangversenyterem
4. Szept. 26. Székelyudvarhely – Városi Művelődési Központ
5. Szept. 27. Marosvásárhely – Kultúrpalota
6. Szept. 28. Debrecen – Csokonai Színház
A produkcióról készült dokumentumfilm itt tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=eg-hCdjoO2s
A rendezvénysorozat megvalósításában a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány vett részt.
A Fonó Zenekar:
Navratil Andrea – ének
Agócs Gergely – ének, tárogató, magyar duda, furulyák, koboz
Gombai Tamás – hegedű
Pál István „Szalonna” – hegedű
D. Tóth Sándor – brácsa, tekerő, ütőgardon, koboz
Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom
Kürtösi Zsolt – bőgő, cselló, harmonika
A produkció vendégművészei:
Bolatov, Mahmúd– ének, agacskomuz
Halilova,Kuszum– ének
(HelliAul, Karabudahkent rajon, Dagesztán)
Szultanbekov, Arszlanbek– ének, dombra
Szatirov, Iszlam – ének, dombra
(AlakayAul, Nogaj rajon, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság)
Taulula Együttes – ének, férfikar (7 személy)
(Kaskhatau, Csegem rajon, Kabard-Balkár Köztársaság)
Atangulov, Azat– ének, kuraj
Abubakirova, Xenife– ének, doromb
(Boranbaj, Bajmak rajon, Baskortosztán)