Ma 2019. december 10. kedd, Judit napja van

A magyar világzene legértékesebb alkotásai 3.: HeavyMéta 93 (Szerzői kiadás)

Jöhet egy rövidke nyelvtanóra? Témája a zene lesz, mi más, nem kell félni. Tehát. Nevezhetünk-e olyan (korabeli terminológiával: „műsoros”) kazit sorlemeznek, amelynek a zeneanyaga nem jelent meg más típusú hanghordozón? Ha igen, büszkén jelenthetem, hogy a Heavyméta az első olyan banda a címben jelzett sorozatban, amelyiknek nem válogatáslemezéről fogok írni!

(A másik, ha akarnám, sem tehetném ezt meg. Lévén ez a még kb. két évet élt formáció egyetlen kiadványa.)
A kazetta készítésének 1993-as évszáma sok szempontból érdekes. Egyrészt ekkor már túl voltunk a csalódásokon társadalmunk új berendezkedése és működési mechanizmusa eredményességét illetően. Mégis pislákolt bennünk remény, hogy a zenei értékeket talán nem fogja elsöpörni a pénz hatalma, szóljanak azok a muzsikák bármennyire vékony (az újdonság iránt nyitott és fogékony) réteghez. (De bizony. Elsöpörte, ahogyan számos további értéket is az élet más területén, szigorúan „üzleti alapon”. Hát persze) Másrészt a magyar világzene akkorra komoly fejlődésen ment át. Ez a muzsika mindennek ellenére tudott újat mutatni és adni. Hogy mi jelenti HeavyMéta újdonságát?
Nos, nem egyéb, mint a magyar népzene és a blues briliáns fúziója! Feltéve és megengedve, hogy a bluest népzeneként értelmezzük, ha már a gyökereit keresőket népzenekutatóként jelöli meg a szakirodalom. Következésképp az említett fúzió eredményei a világzene értékei közé tartoznak. A Heavyméta muzsikájának másik vonulata, a folkrock már nem hatott nóvumként, viszont ebben a stílusban is igen magasra helyezte a mércét a csapat.
A HeavyMéta létrejötte a táncházas új hullám képviselőjeként számontartott, a magyar népzenébe a fiatalság hevével berobbanó Méta, kivált annak vezetője, Salamon Beáta (hegedű, ének) nyitottságának köszönhető. Mellettük pedig komplett rock-blues válogatott áll: Sipeki Zoltán – gitár, Takáts Tamás – ének, Mezőfi István – dob és Ferenczi György – szájharmonika (és ének is, aminek a megjelölése lemaradt a kazetta borítójáról.) A megalakulás konkrét okait keresve legyen elég annyi, hogy így hozta az élet, Különös összetételű természetes társaság volt ez, amelyet az újdonság iránti „szerelem” és elkötelezettség, valamint egymás tisztelete vezérelt. (A népzenészek alapjában véve instrumentálisan nem kavartak bele a bluesba, ahogyan a fordított esetre sem akadt rá példa. Mindenki csakis a „saját dolgával” foglalkozott, ezzel együtt nagy elismertségnek örvendtek azokban a körökben, amelyeknek alkalmuk nyílt megismerniük őket.)
Ez a kazetta tehát az alkalmi formáció egyetlen hangzó dokumentuma, ami valószínűleg azért (is) történhetett így, mert a magán-kiadású produktum messze nem kapta meg azt a figyelmet és elismerést (talán máig sem), amit megérdemelt volna. Én pedig nem az 1993-as lehetőségek, hanem az idő közben felhalmozódott tapasztalataim tükrében tudom értékelni ezt a muzsikát. Nem titkolom: igen nagyra.
Ahogyan Sipeki Zoli metál gitárja belerobban a Méta első lemezének címadó dalába (Szabad madár), rögvest megadja az alaphangot, de a csodák összességét még nem feltétlenül vetíti előre. Ahhoz viszont kedvet csinál, hogy türelemmel tudjunk várni azok eljövetelére. Annál is inkább, mert a következő, a szomorkás hangulatú Szeretlek című számban – mintegy a mondandóhoz társítva - a blues ritmusa is érezhető, mégpedig Takáts Tamás stílusos éneke mellett! (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a felvétel időszakában saját zenekara, a Takáts Tamás Dirty Blues Band erőltetett menetet járt, rengeteg koncertet adva, így az énekesnek nem maradt igazán ideje rápihenni a felvételre, ezért nem is cseng a hangja a legtisztább fényében. A kifejező készségre, az érzések hiteles tolmácsolására viszont a legkisebb panaszunk sem lehet.) A Tempó című dal ezt a hangulatot vinné tovább – gyors és alapos váltásokkal. A bluesba hajló Szerelem pedig (kitaláljátok?) a bluesos vonulatot folytatja. Takáts Tomi mellett itt Ferenczi Gyuri is hallatja a hangját. (Apropó. Tudtátok, hogy a zenekar demóján még Oláh Andor működött Gyuri helyén?) Az A oldalt záró Moldva pazar játékossággal felforrósított darab. Lehet vajon mondani, hogy szinte a Kerekes Band zenei előképe?
A B oldal első száma a Pünkösdi rózsa, amelyből öt évvel később a jazz-zongorista Binder Károly csapata készített egy különleges feldolgozást – archív felvétel-részletek felhasználásával. („Újabb nagyszerű „előkép” – a HeavyMéta részéről.) Beáék azonban a blues-rock lehetőségeit álmodták bele a dalba. Az eleven tempójú Variációk újabb, ugyancsak határokat feszeget - igen érdekesen! Az olykor rockosan lüktető Tavasz, tavasz Takáts Tamás énekét emeli ki, az egyébként népzenész-nagybőgős Mohácsy Albert remek basszusgitár-játéka mellett. A Fekete gyász című népdal e feldolgozása – hiszitek-e vagy sem - a megtévesztésig blues, Sipeki Zoli el-elszálló gitárjával és Salamon Beáta érzéki énekével. Legényes a HeavyMéta rockos előadásában? Erre vajon hogyan fogtok táncolni? Paradicsom szegeletje. Archaikus, dudás, húzós folk-blues, bluesgitár- szólóval. Hallottatok már ilyet? Ideje lenne, amihez persze be kellene gyűjteni ez a kazetta-csodát. (Ha jó helyen keresgéltek, talán még mindig nem reménytelen a kívánalom.)
Igen. A zeneanyag nagyszerűségéhez és kivételes voltához nem férhet kétség. Oké, talán lehetett volna még molyolni a stúdióban ezzel-azzal, de a magán kiadás esetében mindig fokozottan érvényesül „az idő – pénz” makacs és kegyetlen törvényszerűsége.
De azt, hogy a magyar folk-blues hogyan szólalt meg először, csakis és kizárólag innen tudhatjátok meg. Akár szimpla zenetörténeti érdekesség is lehetne ez a kiadvány, de nem az, vagy nem csak az. Életkortól, nemtől és minden külső körülménytől függetlenül a hihetetlen mérvű innováció, valamint azok csúcs-minőségű kivitelezése bizony, a mai hallgatókat is elkápráztatja.

Olasz Sándor