Ma 2024. október 11. péntek, Brigitta napja van

Besh o droM: 20 (Fonó Budai Zeneház)

Úgy hiszem, nem sűrűn fordult elő kies hazánkban, hogy egy mini fotóalbumot kelljen átlapozni ahhoz, hogy eljussunk a hanghordozóig. Természetesen, át is lehet hajtani azt, de mélységes meggyőződésem, hogy nem érdemes!

Kardos Gábor fekete-fehér képein ugyanis jól lehet szemlélődni vagy eltűnődni, hiszen azok élnek, lélegeznek, és szinte közvetítik a muzsikát. Igen, rendkívül expresszív fotókról van szó, amelyek miatt a kiadó képes és hajlandó volt eltérni a „szabványos” CD-mérettől. Gyönyörűséges kiadvány született hát, amely csak a képek miatt sem képviselne jelentéktelen értéket. A hátlapján, belülről persze ott figyel a lemez, és ráégetve a csodás muzsika!
Mielőtt azonban ez utóbbi ismertetését elkezdeném, a rend kedvéért leszögezem: a címbéli szám – kitaláltátok - a zenekar „életkorát” jelenti. Húsz év alapból nagy idő, hát még ha közösségi létben zajlik le, telik el. Aközben törvényszerűen jönnek a felfelé ívelő, szárnyaló időszakok, és akadnak csendesebb évek, sőt néha egy-két túl csendes is elkövetkezhet. Nem alakult ez másként a Besh o droM pályája során sem, ám mindezekkel együtt megmaradt a stabilitás is a csapatban, a két alapító, Pettik Ádám és Barcza Gergely személye tekintetében. Ám hit, kitartás, elkötelezettség (és a méretes tehetség) nélkül ők sem írhatták volna fel a tekintélyes számot jelen albumuk címoldalára.
A két évtized egyebet is meghozott: a rengeteg tapasztalás mellett a jó értelemben vett lenyugvást, a higgadtságot és felfokozott ráfigyelést a zenére. Megváltozott a koncepció fő „csapás-iránya” is. (Szerintem. Tiszteletben tartva az erről másként gondolkozók véleményét.) Eddig – alighanem - a pezsgés, buli volt a legfontosabb tényező a zenekarnál, most – úgy vélem - a muzsika kimunkáltsága, finomsága lett az! Ami persze nem a vegytiszta igazság képlete. Mert nehogy már a Besh o droM ne tartsa kezében az aktuális mulatság levezénylésének varázspálcáját. Nekik nem lehet csak úgy, következmények nélkül mutogatni. Mindenkor ők mondják meg a frankót!
Ezúttal hamarjában robbantanak egy Atom Csocsek-et, amelynek érdekessége és ékessége a balkáni funk intró. Sok időnk persze nincs rácsodálkozni az innovációra, mert amikor odadörrentenek a fúvósok úgy, hogy a román származású csocsek király, a hírneves Ferus Mustafov is felfigyelhet rá Macedóniában. Büszkeség vagy irigység töltheti el őt? Részemről nem kérdés(es) a válasz. Annál is inkább, mert itt nem az erő dominál, hanem remekül kimunkált dallam-verziók és -fordulatok sorjáznak elénk.
A Száll a kakukk ha jól hallom, jóféle bolgár ritmusokon alapul. Az építkezés minősége, a muzsika kimunkáltsága nem marad el az előző darab nívójától. Ami zavaró (lehet, hogy csak engem zavar, de legalább az egész lemezanyag vonatkozásában), az a dalok eredetének, a szerzők nevei feltüntetésének hiánya, de ettől még – ígérem - jól fogok aludni. El is altatna mindez, vagy remekül pihentet a Jamange című cigány keserves, amely az énekesnő, Kaszai Lili jutalomjátéka az egymásra jól figyelő hangszeresek dicséretével, amit máris kiosztok.
A Hilti turbó alsó hangon tipikus, pörgős instrumentális Besh o droM-nóta. Nem kétséges, efféle muzsika nem hiányozhat a lemezükről! A Noch dazu minden szempontból méltó „folytatása” annak. A Vaságy pedig jó tempójú cigány népzenei hatású és -hangulatú táncmuzsika, értő hangszereléssel dúsítva. Ami azt illeti: a Pergető nem a méhészek munkadala, de hogy ők is fogják szeretni (mint mindenki más), az is biztos! A Kusbarra újabb balkáni (mézes) csemege. Az ütős-talentumokat is felvillantó Hat hét című szám szorosan kapcsolódik hozzá.
A lemez legslágeresebb, leginkább fülbemászó nótája kétségkívül a Bál! A leendő Besh o droM-koncertek tuti sikerdarabja – nem csak a táncos lábúak kedvéért! A Piramange a Balkán cigány-lakta vidékeit idézi meg hangban és képzeletben – valóságosan pedig remek érzékkel, remekbe szabott hangszeres megoldásokkal. Végül, de. A jubileumi lemezt lezáró Kiskert sokkal több mint szimpla, szolid, szelíd hangulati levezetés.
Zárszónak is egy a vége. Igen örömteli számomra a Besh o droM kerek évű felnőtt korba lépése, hiszen velük és általuk a mi Észak-Balkánunk – a legújabb kori szlogent lőve el, ha az nem (nagyon) unalmas még - jobban teljesít! Az új, ünnepi albumuknak kiemelt helyet kell kapnia az eddig megjelentek sorában. Miért is? Mert minden szempontból méltó produktummal járult hozzá a csapat az ő ötöd-száz évéhez.

Olasz Sándor