Most - kifejezetten személyre szabott feladatokat kapott.
A koncepció alapja (másokéhoz hasonlóan) egy virtuális európai utazás, szokatlan kitérővel. Erdély, illetve Románia ugye ismerős terep számunkra, akárcsak az itthoni. Macedónia, Szlovákia és Csehország cigány muzsikájának kiemelkedő egyéniségeiről is tudunk. A kakukktojás pedig: Belgium! Az ott létrehozott, jazzel fuzionáló, néhány évtizede még világszerte népszerű cigány muzsika (Django Reinhardt és Grapelli jóvoltából), mára szinte a „majdnem elfeledett” státuszba került. A mainstreambe való visszaemeléséről a Cimbaliband igyekszik gondoskodni. Ezen túllépve leszögezhető, hogy Unger Balázsék réges-rég megtalálták a saját hangjukat: a hagyományos, népzenei alapok „csupán” az egyik éltető forrását adják a muzsikájuk táplálásához. Ahhoz a muzsikához, amelynek másik összetevője, ismertető jegye a virtuóz (cimbalom vezérelte) hangszeres játék, amit bízvást elvárhatunk (és megkaphatunk) tőlük az akárhányadik koncertjükön és lemezükön is. Mégis, ez a muzsika kicsit más, mint a korábbiak. Nem csak azért, mert a hegedűs, Solymosi Máté komolyabb szerepet kapott az eddig felvállaltaknál.
Egyfajta (tán nem egészen pontos) hasonlattal élve: kicsit olyan ez az egész, mint amikor egy házasságban a férj jelöli ki az irányt, hogy merre legyen az előre, de a feleség mondja be a tutit - nap mint nap. Mert, a zenekar minden (közel sem eredménytelen) igyekezete ellenére ezt a lemezanyagot tulajdonképpen Horváth Alexandra és az ő gyönyörű hangja uralja! Szandi a lélek, az eleven tűz, a zsigeri szenvedély olyan zenei közegben, amelyben igazán komfortosan mozog! Az év felfedezettje lehetne, ha nem jött volna össze neki mindez sokkal korábban. (A Megasztár 5 megvan még nektek?)
Mára pedig nagyot lépett előre. A lemezanyagon immár kiforrott tehetséget hallhatunk, akinek a cigány keserves éppen olyan jól áll, mint az érzelmesebb darabok vagy a csárdások történetesen, és még sorolhatnám. Attól pedig, hogy a Manouche Swinget is átütő erővel képes hozni (ami még a Cimbaliband feldolgozásában is jazz), lehidaltam. Nem túlzás kijelenteni: Horváth Alexandra személyében egy ifjú, trónkövetelő roma dívát tisztelhetünk!
A zenekar hegedűse, Solymosi Máté az instrumentális Gheza című számban jut igazi főszerephez. Ezzel a fiatalon elhunyt kolozsvári prímásnak, Tibi Gézának állít emléket. Nehéz darabokat választott a repertoárjából: román invertitát, magyar legényest és cigány csingerálást rendezett egy blokkba. A másik általa szállított meglepi a már említett Manouche Swingből, vagyis a „klasszikus” jazzből jön, hiszen ott, abban a műfajban is remekel.
A zenekarvezető, immár az énekes posztját is betöltő Unger Balázs ezúttal is elszór jó néhány hosszabb-rövidebb, virtuóz cimbalom-szólót, amely tevékenység nem véletlenül vált a védjegyévé az évek során.
Természetesen a zenekar többi tagja (Babos Lőrinc – ütőhangszerek, Tóth Gergely – nagybőgő, Varga Kornél – gitár) is hozzáteszi a magáét ahhoz a csapatmunkához, amely talán a lemezanyagot lezáró őrkői blokkban mutatkozik meg legszemléletesebben, és amely – annak első eleme után – a Citromfa címet kapta.
Mit mondhatnék még a Cimbaliband nagyszerű albumáról? Nos, annyit mindenképp, hogy az további, erőteljes színekkel gazdagítja a zenekar eddig rendelkezésre állt, a legkevésbé sem szegényes palettáját. És, akárhonnan nézzük, nagyon jól fest náluk az új kolorit!
Cimbaliband: Gipsy Fushion (Fonó Budai Zeneház)
A Cimbaliband megcselekedte! Akarom mondani, ők is készítettek egy roma lemezt – mégpedig a saját ízlésük szerint. Olyannyira nem kívántak más együttesekkel konkurálni, hogy egyetlen vendég-muzsikust sem hívtak meg a felvételekre. Az autentikus vonulatot a zenekar helyettesítő (köznapi nyelven: beugró) énekesnője, Horváth Alexandra képviseli igen markánsan, aki jó néhány Cimbaliband-koncerten került már a „frontvonalba”.