Most pedig ismerjétek meg Horváth Alexandrát!

- A Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Őrkő a szülőfölded, de már Magyarországon élsz. Sikerült-e már visszalátogatnod oda?
- Nagyon kicsi voltam, amikor Sepsiszentgyörgyön laktunk, illetve amikor Magyarországra költöztünk. Legutóbb kb. négy éve jártam Őrkőn. Nagyon sokat változott a település. Anno nem voltak fürdőszobák, lavórban fürödtek az emberek. Most külsőre minden ugyanúgy néz ki, mint régen, de a házak belseje teljesen más. Készültek fürdőszobák, vannak szép bútorok, festettek a falak. Modern lett minden, viszont az állatok kint még mindig szabadon mászkálnak.
Rokonoknál jártam, mert sokan élnek még közülük. Ott teljesen mások az emberek, mint egy városban: sokkal összetartóbbak. Mondhatni, egy nagy család sz egész. Annyira közvetlenek, hogy azonnal odahívnak bárkit, akit meglátnak, megkínálják étellel, itallal. Ennyire jószívűek, és ez – szerencsére – nem változott.
- Az őrkői népzenei hagyományokat mennyire sikerült átvenned?
- Erről annyit tudok mondani, hogy ott rengetegen zenélnek, táncolnak, énekelnek. Van egy kör alakú helyiség, ahol az asszonyok egyébként mosni szoktak. Nyári estéken azt ülik körbe. A férfiak zenélnek, énekelnek, a nők pedig táncolnak. Nagyon komoly a művészeti vonal, amit ők képviselnek, vagyis mi – mondhatom így is! Úgy tudom, onnan jött a tehetség, amit örököltem. Az édesanyámnak is nagyon szép hangja van, és ő még mindig kötődik Romániához.
- A gyermekkori Megasztár versenyt követően kaptál-e meghívásokat fellépésekre?
- Kezdem a legelején. Nyolcéves koromban bejött az iskolámba Junek Adrienn, akinek volt egy ének iskolája, a Csillag születik. Meghallgatott az osztályban engem is. Otthon elmondtam anyukámnak, hogy szeretnék járni oda. Ő nem vette komolyan, de én titokban felhívtam az iskolát, elcsenve anyukám telefonját. Találkoztunk, végül három vagy négy évig jártam oda. Sok nemzetközi fesztiválon vettem részt, rengeteg fellépésem volt. A Megasztár 5-ben is Junek Adrienn volt a képviselőm, ahol a legjobb 24 versenyző közé kerültem, ami azt jelentette, hogy szerepelhettem a műsor első, élő tévéadásában.
- A Cimbaliband tagjai tudtak a tévés előéletedről, amikor ők helyettesítő énekesnőt kerestek?
- Szerintem nem! Én akkor a Rajkó Talentum Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam, a Cimbaliband hegedűsének, Solymosi Máténak az öccse szintén. Rengeteg koncert zajlott az iskolában, és valószínű, hogy Máté ott látott-hallott engem. Talán bőgős is látott valahol, mert ők ajánlottak engem a Cimbalibandnek, illetve Unger Balázsnak.
- Személy szerint hogyan élted meg a meghallgatást? Izgultál?
- Nem nevezném meghallgatásnak, hiszen Balázs már akkor is nagyon közvetlen volt. Próbálta úgy kezelni a helyzetet, hogy el tudjam engedni magam. Találkoztunk, majd átküldte a dalokat, amiket én megtanultam. Az első próbán, Gödöllőn viszont nagyon izgultam, mert soha nem énekeltem ilyen dalokat. Én poppal kezdtem, akkor pedig belekerültem egy balkáni műfajba. Izgultam az új emberek, a zenekar miatt is, de végül nagyon jó lett. Nem hittem volna, hogy ennyire össze fogunk kovácsolódni.
- Ezek szerint gyorsan sikerült beilleszkedned. Mégis, hogyan fogadtak a fiúk, és a velük dolgozó stáb?
- Azt hittem, hogy nagyon nehéz lesz, mivel egyedül vagyok lány közöttük. Igazából ők felemeltek engem, és szinte a tenyerükön hordoztak, ezért igen gyorsan be tudtam illeszkedni. Befogadtak, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Nagyszerű kis csapatba kerültem, akár az emberi, akár a művészi kvalitásokat visszük figyelembe.
- Hogyan merült fel a közös lemez készítésének gondolata?
- Az úgy indult, hogy az egyik hang-beálláson elkezdtem énekelni a Citromfát (ami végül a lemezre is felkerült), erre Balázs: úristen, meg kellene csinálni ezt a számot! Én erre egyből vérszemet kaptam, hogy gyerünk, csináljuk! Tehát, egy hang-beállás következménye ez az egész.
- Hogyan válogattátok ki erre a nagyszerűen sikerült, karakteres lemezre került dalokat, illetve összeállításokat?
- Általában az szokott történni, hogy Bali hoz nekünk egy gyűjteményt, és abból válogatunk. Együtt alakítjuk ki a műsort.
- Ha egyetlen kedvenc számot kellene választanod a lemezről, melyik lenne az és miért?
- Ez nehéz kérdés, mert most már mindegyik közel áll a szívemhez. Mégis a Dujduj-t mondanám, mert az olyan, mint amilyen én vagyok! Az eleje picit érzelgős, lassú, de van olyan oldalam is, ami ezután jön: egy vadabb, temperamentumosabb, pörgősebb.
- Mi lesz a folytatása a Cimbalibanddel való közös történeteknek?
- Lemezbemutató koncertünk biztosan lesz, de a vírushelyzet miatt sajnos, nem tudjuk, mikor. A következő, közös lemezről még nem beszéltünk, mert még közös muzsikálás sincs, bár a fiúk már elkezdtek egy újabb, instrumentális lemezen dolgozni, amelynek az lesz a címe: Szabadon. Ennek befejezése után minden bizonnyal folytatódik majd az eddigi munka.
- A szakmai karriereddel így, a huszon-éveid közepén mennyire vagy elégedett? A helyeden vagy-e most ebből a szempontból?
- Most megfogtál! Amint már említettem, a popzenével kezdtem, de lényegében minden műfajt szeretek, hiszen rengeteg oldalam van. Az, hogy pontosan melyikhez tartozom, a jövőben fog kiderülni. Addig is rengeteg koncertet szeretnék, meg lemezeket is. És külföldre menni, de az itthoni jelenlét a legfontosabb.
Ehhez hozzájárulhat a rendezett családi háttér. A Cimbaliband bőgősével, Tóth Gergellyel három éve egy párt alkotunk. Van egy kétéves kislányunk, Aliz.