Ezt próbálja sugallni talán a lemez alcíme is: Sorsok és dalok.
Elöljáróban azt érdemes tudni hozzá, hogy Mesi - elsősorban a MUS-E program művész-tanáraként - kapcsolatba került hátrányos helyzetű gyermekekkel és felnőttekkel. (Itt jöhet a visszacsatolás L. Ritók Nóra munkásságához és a fent idézett mondatához.) Az ő vágyaik, illetve az ő világlátásuk képezik a lemezanyag gondolati magvát. A szokatlanul nyitott és mély érzéseik Mesi „szűrőin” keresztül idővel dalszövegekké nemesedtek, kizárólag magyar nyelven megszólaltatva. Az énekesnőtől már megszokott (és szinte elvárt) marokkói és a török vonulat ezúttal tehát pihenőre vonult, de csak a szövegek tekintetében. A kompozíciók megformálásában már ezek az egzotikusnak tűnő jegyek is éreztetik jótékony hatásukat, de a legfőbb alapanyag most a magyar népzene.
A felvételek során, a zeneanyag megformálásban állandó muzsikus társai, Barvich Iván és Boros Gerzson Dávid mellett számos nagyszerű vendég-művész sietett Mesi segítségére, köztük a sokoldalú dobos Kertész Ákos, a fiatal szitáros nemzedék képviselőjeként Tóth Szabolcs, de külföldi művészek is hallatják hangszereiket.
Az összkép, a végeredmény visszafogottan szolid, már-már meghitt, simogatón bizsergető muzsika, csodás énekhang által megemelten. A szövegek viszont a felületes hallgató számára a felvázolt világkép tekintetében itt-ott a naivitás határát súrolhatják, mert a mai világ ugye a legkevésbé sem szelíd, ellenben leginkább aljas és kegyetlen. Ezért is fontos megismerni most a keletkezés körülményeit, megtudni, hogy a számos, kedvezőtlenül alakult élet-sors ellenére mért lett ez az anyag olyan, amilyen.
Aki a CD-t kézbe veszi, a leírásban részben megismerheti azokat a gyermekeket vagy gyermeki lelkűeket, akik valamiképpen alkotó-társakká váltak az Átváltozás megírása során. Mit mondjak? A történeteiket olvasva szinte kivétel nélkül elszorul a szív. A dalokat hallgatva pedig nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire (nagyon) fontos az az empátia, amivel Mesi rendelkezik azok interpretálása során.
Természetesen vannak olyan számok is ebben az anyagban, amelyek bárhol, bármelyik koncerten előadhatók. Ilyen a nyitó-címadó szerzemény, az élet-igenlő, áttételesen program-zeneként is értelmezhető Lüktet a lét, a végtelenség felé suhanó, a dalt ihlető gyermekek közreműködésével megszólaló Szárnyaink, az erdélyi dallamokban gyökerező Tiszta harmat, és így tovább, de hát ez a saját, személyes listám csak.
A Átváltozás különös töltéssel bíró dalaiból – összességében - sugárzik az emberiségbe vetett feltétlen hit és a bizalom. Holott ez a mikroelemek méretében van jelen a mai magyar társadalomban, a létjogosultságához azonban nem férhet kétség. Vannak emberek közöttünk ugyanis számosan, akiknek nincs más választásuk, mint az efféle hit és bizalom, hiszen tán reményük sincsen más, a földi létben fellelhető kapaszkodóban.
Végül, de nem utolsósorban: a lemezanyag üzenete olyannyira pozitív, hogy másokat, kevéssé hátrányos helyzetben lévő embereket is feltölthet, mert tud, képes másoknak is erőt adni, nem keveset.