Ma 2021. szeptember 23. csütörtök, Tekla napja van

Sena Csongrádon (Tisza Presszó, 2021. június 11. 20 óra)

Nem gondolom, hogy a dub mibenlétét én lennék hivatott elhinteni alapfokon, de azt sem, hogy az elhivatottság megléte a működésem feltétele lenne. Sena (akit legtöbben az Irie Maffia énekesnőjeként ismerünk) muzsikája jellemzéséhez, a stílusa valamelyes körül írásához az imént jelzett magyarázat közreadása mégis elkerülhetetlennek látszik.

Következzék hát egy igazán vázlatos összefoglalás, hiszen érdeklődő olvasókra (azokra is, akik még nem ismerik Senát) mindig számítunk. Tehát.
A dub a reggae egyik, az átlagosnál több kreativitást igénylő leágazása. Jellemzője a ritmusszekció (a „dob + basszus”, ugye) előtérbe tolása, effektek és DJ hathatós alkalmazása közepette. Oké. Az Irie Maffia muzsikájára nagy biztonsággal rá is húzható mindez. Ez a zenekar azonban mondhatni, bigband a ghánai-magyar énekesnő szóló produktumaihoz képest. Nekem három ilyen, kizárólagosan a saját neve alatt megjelent lemezéről van tudomásom, amelyeket csakis hagyományos hanglemezen, azaz vinylen publikáltak. (Remélem, hogy Csongrádra is hoznak belőlük.)
Igen. A hanglemez maradandó darab, amelynek megvan az a felettébb vonzó tulajdonsága, hogy a rákerült muzsika számtalanszor visszahallgatható. A koncert meg persze élő, „egyszer használatos” történés, amelynek ha boldog vége lesz (akár a mesében), emlékezetes élményt képes nyújtani.
További csavar a alakulófélben lévő történetben, hogy a Tisza-parti partit egy trió adja majd Senával az élen, természetesen. Vele az ő régi társa, Élő Márton játszik billentyűs hangszereken, miközben DJ-szettet is kezel valahogyan. A Ladánybene 27-ben megismert Pásztor Ákos fuvola-játéka viszont merőben más stílusú, hiszen erőteljes jazzes beütéssel bír.
A bevezető sorokban emlegetett „klasszikus” ritmusszekció tehát éppen hogy hiányozni fog a kis csapatból. Szikár, de markáns hangszeres megszólalás várható egyfelől, másfelől pedig a zene olyan fokú szabadsága, amelyet szinte csak a jazz képes megadni. Mindez a karibi muzsika megidézésével, annak sajátos lüktetésével, forróságával és változatosságával, mégpedig egy folytonosan vibráló, különleges hangú és fantasztikus kisugárzású énekesnő főszereplésével. A zenekar létszáma talán kisebb a megszokottnál, de a muzsika minőségét illetően emiatt sincs semminemű engedmény.
Lesz viszont buli, buli és buli, mégpedig abból a nemes fajtából, amelyik belső utazásra is csábítja, ragadja el az arra fogékony közönséget. Fiatalosan energikus, mégis kortalan muzsika feltűnése várható a csongrádi horizonton, immár belátható időn belül! Utazzunk, ringatózzunk hát minél többen, szörfözve az üdítően friss hanghullámok hátán!
 

Olasz Sándor