Na jó, mindjárt megpróbálom lefordítani magyarról magyarra ezt az elnagyolt okfejtést.
Sajnos, a hegedűs gyermekeknek szánt 44 duóról ez idáig lemaradtam ennek előtte. Magánügy, de a lényeg az, hogy hiba volt, mert a mostani helyzet egy kicsit olyan, mint hajdan a csárda kármentőjében szedegetni fel a még össze nem duhajkodott boros flaskákat. Az átellenes nézőpontból viszont úgy néz ki a történet, hogy most bónuszokkal együtt kaptam meg azt, ami rég bejöhetett volna nálam is a képbe. Nagyképű duma arról beszélni, hogy az a bizonyos kép így vált teljesebbé?
Még mindig nem lettetek sokkal okosabbak, ugye? Megértem. Nos, nekifutok hát újból. Dalvándorlás (Szvorák Kati lemezcímével visszaélve) az megy rendesen, ám az origó ezúttal nem a felgyűjtött népzene, nem az adatközlők archív felvételei, hanem a klasszikussá nemesült, címben jelzett bartóki feldolgozások. Tőlük, vagy ha úgy tetszik, belőlük indulunk ki. A muzsikusaink pedig hozzáteszik a saját elképzeléseket, többé vagy kevésbé az eredeti, a népzenei talajon maradva. Izgalmas koncepció, ugye? Bizony, hogy az! Hát még a megvalósítás, amelynek hatására a tulajdon emlékeid is visszaköszönhetnek. Nekem például szinte várnom sem kellett rá!
A dupla CD-re préselt alkotáson szereplő összeállítások nem egyeznek meg a Bartók Béla által meghatározott sorrenddel, amely a hegedűtanulás nehézségi fokozatait tartja szem előtt. Az itteni rendszerezés inkább tematikus elveket követ. Az első darab azonban itt is, ott is megegyezik. A hegedű duó (Vizeli Máté és Surján Péter) előadásában felcsendülő zalai Párosító témája Korpás Éva karakteres énekében bomlik ki végül. És ekkor jött számomra a meglepetés! A dal ugyanis nem más, mint amit a Besh o droM a harmadik lemezén dolgozott fel fergetegesen, Meggyújtom a pipám címmel! Az természetesen nem hallható itt is, csak a már említett „dalvándorlás” további útjait példázza.
A Zalai dallamok ezúttal a Két szál piros rózsa… kezdetű népdalba úsznak át, amelyet annak egy lassú duda-változata követi. A tovább gondolt bartóki hegedű-duó most csak ezután jön. Így néz hát ki a zalai blokk, amely – mindössze négy tracket számlálva - a munka kiszámíthatatlan változatosságát is példázza. Nincs is más dolgunk, mint gyönyörködni annak sokszínűségében! Az egyes tájegységek által felkínált, remekül szerkesztett felhozatalban, elveszni a legkülönbözőbb előadások tüzében, nagyszerűségében! Az említetteken kívül ugyanis a Góbé Folkside szállítja a népzenei alapok többségét, és Pojendán Gergő is énekel, a kedvünkre! Mellettük – és további hangszerek mellett - tamburamuzsikát is hallgathatunk tolnai verzióban. Tudjuk, a Felvidéknél, Kárpátaljánál és Erdélynél távolabbra is ellátogatott Bartók népdalokat gyűjteni. Így az algériai, arab szegmens (ha úgy tetszik, az egzotikum) sem maradhatott ki ebből az összeállításból annál is inkább, mert az egyik hegedű duó is biskrai eredetű.
Az ünnepi hangulatú kolindákból, valamint rutén dallamokból, sőt népdal-változatokból is kapunk hallgatni valót bőségesen, természetesen a fentebb megfogalmazott „rendező elvek” szellemében. És így jártunk jól, sőt annál is jobban. Kiemelni még valamit? Lehetne mindent is, de mégis mit hagyjak ki, hiszen recenziót szántam ide, nem disszertációt. Egyszer talán azt is megírja valaki, mert ez a lemezanyag kellő alapot szolgáltathat egy igazán komoly dolgozathoz is!
Kezdhetem az elején a muzsika felfedezését, nézhetem a végéről, lapozgathatok bele a közepén akár, tetszőlegesen vagy véletlenszerűen, ahová sikerül. Mindenkor ugyanarra az eredményre jutok valahogyan, hogy ez a mű bizony megunhatatlan, mestermunka!