Ma 2024. április 25. csütörtök, Márk napja van

Hugh Fielder: Pink Floyd – Behind the Wall (Álomgyár Kiadó)

Akárhogy is, mázlink van, mert ha nem maradtam le valami magánkiadás-jellegű munkáról, akkor a negyedik magyar nyelvű Pink Floyd-könyvet vehetjük a kezünkbe.

Ürmös Attila 1995-ös beavatása (Cartaphilus), a dobos Nick Mason memoárja (Inside Out – Kifordítva, Rock Hard 2005), és az erősen dokumentarista Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Cartaphilus 2008) után, a 2021. év végéhez közelítve jött ki a címsorban jelzett kötet: egy 2013-ból való könyv fordítása, az utolsó Pink Floyd-album, a 2014-es The Endless River történetével kiegészítve.
Nem meglepő, hogy egy ekkora kaliberű banda sokak fantáziáját megmozgatja, a szakírók és a közönség köreiben egyaránt. (Tudjátok ők azok, akiknek közel fél évszázada folyamatosan csörög a pénztárgép a hold árnyékos oldalán.) Elkel, sőt kell tehát róluk a több és több információ. És ha szükségünk van rá, hát meg is kapjuk – éppen ebből a kötetből!
Már a zenekar elő-történetéből is összeszedhetünk többlet információ-morzsát. A Syd Barrett-korszakról és a sajátos tüneteket produkáló főhőséről szintén. Az „elárvulás” okozta alkotó erő elapadásáról, valamint az együttes magára találásának (egyébként egészen kiváló) lemezanyagok formájában megnyilvánuló stációiról.
Az első, világra szóló eredmények hátteréről. Tudtátok, hogy az időt álló sikert hozó The Dark Side of the Moon létrehozását végső soron egy nagy-befektetési pénzügyi katasztrófa előszele siettette? És ugye emberből vagyunk, így aztán előállhat az a helyzet, amikor a sikereket sem könnyű feldolgozni egymás társaságában, kivált  feszített munkatempó (lemezkészítések, nagyszabású koncertturnék) mellett. Hogy aztán a legkülönbözőbb anyagokból való falak (The Wall) épüljenek fel körülöttük, amely Waters az együttessel való utolsó közös munkájához vezetett (The Final Cut).
Befigyel hát a nagy kérdés: hogyan tovább, Pink Floyd? A bírósági tárgyalások és a különféle egyezségek útvesztőiről ugyancsak jól exponált képeket láthatunk – szöveges formátumba kódoltan, persze.
Apropó, képek. A könyv fotóanyaga ízlésesen gazdag és színes, a szó szoros értelmében véve is. Kellőképpen dokumentálja, illusztrálja a nagy csapat működését, így a megfogyatkozott társaságét is, hiszen a perek azt eredményezték, hogy Watersnek kellett távoznia a bandából, elvesztve a zenekar-név használatának jogát. Évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy kiderüljön: az igazi nyertes a közönség lett, hiszen aztán két formáció is „támadta” a koncertszínpadokat az időtlennek bizonyuló Pink Floyd-műsorokkal. Szerencsére Magyarországra is érkezett belőlük. Az utolsó közös fellépésük (mármint Waterssel) 2005. július 5-én zajlott, a jótékonysági céllal megrendezett, világméretű Live 8 fesztiválon. Jó hangulatban…
Immár sajnos. a legjobb szándékok ellenére sem lehetne azt megismételni, hiszen a billentyűs Richard Wright 2008-ban örökre eltávozott közülünk. Az utolsó Pink Floyd stúdiólemez, (a) The Endless River (2014) az ő emléke előtt tiszteleg.
Ez a könyv pedig voltaképpen korrekt módon foglalja össze mindazt, amit a nagy hatású zenekarról tudni érdemes. Arányaiban remekül eltalált munkáról van szó, amely az olvasmányosságát, a stílusát tekintve sem hagy kívánni valót maga után. Egy kevés megjegyezni valóm akad azért, a rend kedvéért.
A Diszkográfia fejezet Válogatások rovatából kimaradt az 1990-ben készült, ugyanabban az évben publikált (tehát már Waters nélküli) Live at Knebworth CD (Eagle Records), amelyen a Pink Floyd két számmal szerepel. Mindez azért érdemel említést, mert idő közben a koncert teljes anyaga is megjelent, LP-n, CD-n és DVD-n egyaránt. (A többi apró hiba feltárását a kedves olvasó szemfülességére bízom.)
Velem egyébként az a mágia történt, hogy a 240 oldal olvasása közben csakis Pink Floyd-lemezeket hallgattam (ami épp a kezem ügyébe akadt), de nem értem az elejéről a végére. Remélem, ezúttal a jó példám lesz az, ami ragadóssá válik, hiszen élmény újból elővenni azokat.

Olasz Sándor