Látványos elem persze innen sem hiányozhat, pedig a hely kicsi a termekben, a bőség tárgyiasult zavara pedig nagy, de hát ez az összeállítás – gyökeres szemléletváltást tükrözve a kisváros múzeumában, 2018-ban létrejött hasonló vállaláshoz képest – elsősorban a bemutatható különlegességekről, nem utolsósorban: a patinás együttes által létrehozott művészi értékekről szól. Ahogyan az méltó egy ekkora kaliberű zenekar hat évtizedéhez.
Itt aztán nem csak az átlagosnak mondott zeneszerető közönség, hanem az elkötelezett Omega-rajongók is láthatnak olyan ritkaságokat, amelyeket még nem volt alkalmuk látni, netán olyanokat is, amelyek létezéséről sem tudtak. Nos, én efféle kuriózumok ígéretével, jó szívvel invitálom a leendő látogatót a kiállítás megtekintésére, amely a szentesi Tokácsli Galériában (szinte a város főterén) május 29-ig várja az érdeklődőket.
Apropó, rajongó. A kiállítások megrendezésében rutinos szentesi Arató Mátyás mellett az 1979-ben alakult Pécsi Fan Club, valamint egy debreceni gyűjtő, Kutasi Sándor vállalt oroszlánrészt, számos relikviát, majdhogynem(?) egyedi darabokat kölcsönözve.
Annak érdekében, hogy rocktörténeti jelentőségű kincseket láthass, fel kell gyalogolnod az egyik csigalépcsőn. (Lift nincs, de ne sajnáld a fáradságot!) Mindjárt a fő utca (Kossuth) elején két molinó biztosít afelől, hogy jó helyen jársz. De még milyen jó helyen! Mert mennyi minden vár rád!
Mindenek előtt a „kötelező” darabok. Magyar sorlemezek és válogatás CD-k, Omega-tagok által aláírt dísz-gitár. Fellépő ruhák Gombár Judit műhelyéből, különféle zenész portrék – mint képzőművészeti tárgyak.
És ami rocker-szemnek ingere (arcon mosoly, szívben öröm): próbagyártásból származó kazetta az Omega 5-ből. Japán kiadású promó kislemez, nevezetesen A gyöngyhajú lány. 1968. novemberi angol turné-plakát, amelyet anno a zenekar tagjai sem ismertek, hozzá a BME (Budapesti Műszaki Egyetem) klubja által kiadott turné-napló. Spanyol próbanyomat kislemez. A Magyar Rádió részére fémkorongra készült lemezelőzetes. Kalózkiadások, köztük egy szovjet CD, amelynek kiadási jogáért – a rájuk jellemző nagyvonalúsággal - egyetlen fillért sem fizettek az elvtársak, de legalább jó sokat eladtak belőle. Colorvox képeslapok piacra dobásával sem vártak holnapig. Az egyik az, amelyen Zalatnay Saroltát kísérik. És persze további színes és szélesvásznú koncertplakátok. Hihetetlen, kikkel (világsztárokkal) hirdették őket egy műsorban, a személyes kedvencem mégis a szlovák Collegium Musicummal közös bulira invitáló!
„Omega volt… Omega van… Omega lesz… örökké” – olvashatjuk Mihály Tamás könyvének hátlapján. (Basszus! Omega! - Ez egy életre szól – Noran Libro 2014.) Amely – további, hasznos érdekességek mellett – meg is vásárolható a kiállításon. Mert egy ilyen 60 év nem múlik el nyomtalanul. Nagyon nem. És ezt a kiállítást nagyon látni kell!
Az egyébként pécsi illetőségű Omegaváros tehát ideiglenesen, május végéig Szentesre költözött. A tervek szerint máshová is eljut majd, de a biztos az itt és most. Gyertek hát Szentesre mielőbb!