Ma 2022. december 6. kedd, Miklós napja van

Nagy Szabolcs: A csillagszerű Juhász (Cser Kiadó, 2022)

Akkor most mondhatjuk azt, hogy a „főállásban” zongorista Nagy Szabolcs a magyar blues Karinthy Frigyese? Szerintem: hogy a kék vérbe ne!

„Ez az első novelláskötete” – olvasható a kötet hátsó borítóján. Biztos, hogy novellák ezek az írások, nem mesék leginkább? Pontosabban: humoros mesék felnőtteknek! Az esetleges korrekció nem annyira a gyapjúszál hasogatása kedvéért fontos (ha már Juhász adta a kötet címét), hanem a miheztartás végett. Meg azért, hogy megbizonyosodj afelől, hogy amint az első történetet letudtad (A hétnejű sárkány), érzékeld, hogy az olvasókedv azonnal zúdul utána! Olyannyira, hogy csak győzzed visszafogni magad, hiszen akkor jársz jobban, ha képes vagy megvárni, amíg a soros nevetőgörcs kiáll belőled, amely egy-egy történet hatására költözött beléd! Rengeteg hát a finomság, nyami nyami. Szexi csoki, ahogyan a gimnazista Grecsó Krisztián dalolta anno a folytatást, de ő most nincs jelen. Csak Szabi van velünk. És az ő jellegzetesen egyedi humora.
Ami aztán nem semmi! Mindenek alapja a szóviccek, szójátékok. Ezekre épülnek a legmeghökkentőbb ötletek és a feje tetejére állított világok (van, ahol ez szó szerint megtörténik), amelyek lefolyása, logikai menete néha többszörös gellert kap. Mégsem marad hiányérzet benned, hiszen nincs elvarratlan szála egy szál sem. Néhány, suba módján kifordított címecske (figyelem, felhívás!): Pista Hungarorum, A legfrissebb királyfi, A gyávai kommentelőember, Üstbe ment terv, Járdaszemélyek, Egyszer volt Budán kukavásár, Parlamentesítés, és még sorolhatnám. Sorolja a nehézség, fedezze fel mindenki maga magának a teljes ötlet-skálát!
De ne gondoljuk ám, hogy Nagy Szabolcs egy kaptafára dolgozik! A finom iróniával átszőtt ember- és természetrajza, a Nagy-sárréti érzékelletések láttán a legnagyobb szegedi novellista, a csavaros észjárással megáldott, néhai Tömörkény István is elégedetten pödört volna egyet a bajuszán.
Ha napok múlva esik le egy poén, az nem a te hibád, hanem Szabolcs érdeme. (Most látom: érzék-elletés! Effélék jönnek szembe utólag, hála neki.)
Vigyázat! A könyvolvasás kockázatának mellékhatása is lehet! Nálam az jött be, hogy a felső szomszédaim úgy tudják, röhögni járok a lakás legkisebb helyiségébe mostanában, mivel ott tudok minden szavára rákoncentrálni annak, amit olvasok. (Persze nem csak, de az most mindegy is.) A személyes sikeren felbuzdulva azoknak a cuki (vagy ciki) pofáknak is figyelmébe ajánlom ezt a kötetet, akik a padlásra vagy a pincébe vonulnak el, vidámkodás céljából.
A koncertjeit, lemezeit hallgatva eddig is tudtuk, hogy Nagy Szabolcs érzésből játszik a klaviatúrán. Most pedig tudomásunkra hozta, hogy a zongora után a laptopon is kigyakorolta magát. Az eredmény itt is, ott is lenyűgöző.

Olasz Sándor