Magyarokról, mint eddig, de (az egyik népdalt Törökkoppányban gyűjtötték) a háború civil áldozatairól, áttételesen. (Kegyetlen aktualitás.) A „török gyerek” és mások okozta testi és lelki sebekről. Pontosan azért, hogy legyen miket „gyógyítania” ennek az örökifjú magyarnak.
Az eljárása olyasféle, amelyet a gyümölcskertészek jól ismernek és alkalmaznak. Az ún. ifjító metszésre gondolok. Annak célja, hogy az idős fa megfiatalodjon, szebb, nagyobb gyümölcsöket teremjen. De hát ez itt nem a Szabad Föld mezőgazdasági továbbképző rovata. A párhuzam azonban nyilvánvaló. Ahogyan Cserepes Károly bánik az archív népdalfelvételekkel azzal a céllal, hogy azokból korszerű, az új generációhoz (is) szóló szórakoztató muzsika váljék, praktikus, ám gyakorlatilag önmagával kompatibilis megoldás.
A folyamatot csontváz-szerűen lecsupaszítva az történik (szinte évente, 2022. januárjában pl. a Nachtmusik volt soron), hogy archív népdal felvételekhez elektronikus zenét adagol. Az ördög és a részletek speciális összefüggését ismerjük. A rutin meg az évek jelentőségét nemkülönben.
Mindig is csodáltam, ahogyan az új ritmusokhoz igazítja az archív felvételekét. Ahogyan most is. Tűpontosan, döccenők nélkül. És még a hangmagasságok is rendben vannak többé-kevésbé. A hangszín viszont alig bír megmaradni a beavatkozások következtében, de hát valamit valamiért. Ezekhez hozzáadódik jól a hangszeres mintákkal történő bűvészmutatványok és a innovatív elektronikus megoldások sora, amelyek összessége hitelesíti az aktuális lemezanyag (The Sold Girl) minőségét.
Annak hangvétele viszont bizonyos fokig ellentmondásban van a háborúkkal. Kivált azokkal a képsorokkal, amelyeket a híradásokban láthatunk róluk néha. Régen persze minden más volt, még a háborúk is. A sok évvel ezelőtt történetekről már tudunk távolságtartással, tárgyilagosan beszélni. A múltba megbékélten révedve, balladás hangvételben szólva, ami a szubjektív, személyekre szabott, vagy inább kirótt történelem objektív megközelítése is lehet, bizonyos fokig.
Mi is jobban járunk, ha ezen a fajta „fejhallgatón” hagyjuk átfolyni, átszűrni (a) The Sold Girl hangjait és történéseit. Beláthatjuk eközben, hogy az áruláshoz (kivált, ha az közeli hozzátartozó bűne) háború sem szükséges. (Lásd/hallgasd: Készülj lányom; Bodor Katalina.) Az árulás örök és egyetemes. A különbség annyi, hogy a régmúltban balladák íródtak róla, nem csak ügynök-akták. A balladák pedig szépek és megrendítőek.
Múltba ágyazott jelen és jövő, ha általánosságban vesszük. Ha pedig másik szemszögből tekintünk rá, azt érzékeljük, hogy a Cserepes-sorminta ezúttal balladákkal folytatódik.
Amit pedig kiad végül, az egy felettébb értékes zenei szövet, amelynek ez az új anyag is szerves része.
Nívós és nélkülözhetetlen lelki táplálék, régi recept alapján elkészítve. Nyolc fogás. Még talán még mindig szokatlan ízekkel, de egyre divatosabb terítékkel feltálalva, amelynek mintázata már-már hagyományt teremtett.