Kizárólagos ráfigyelés szükséges azonban, hogy valamennyit kellő pontossággal érzékeld! És nem ez a tényező az anyag egyetlen különlegessége.
Ritkásan előforduló cseh-magyar kooperációról beszélhetünk eleve. A zenekarvezető volt szíves (és türelmes) kivárni, amíg Robert Balzar triója alkalmas időpontot talál a budapesti lemezfelvételhez. Ők pedig magukkal hozták Dan Bárta énekest, akivel a hazájukban közös lemezt adtak ki. Ráérzett továbbá, hogy magyar részről nem énekelhet más, csakis Harcsa Veronika!
Telitalálat a csapat-összeállítás, mit mondjak! Olyannyira, hogy valóban a „csapat” a legjobban illő kifejezés rájuk. A kilencből három cseh szerzemény, a többit Fekete-Kovács Kornél írta, és a lemezanyag ezzel együtt kerek, egész! Zeneileg, hangulatilag egyaránt.
Nem mellékes, hogy milyen módon kerül bele a csend illúziója, vagy ha úgy tetszik, annak lehetséges aspektusai. Úgy, hogy minden egyes számban légiesen puha hangszőnyeg (a bevezető Secret Passage-ban is persze), vagy csend-szőnyeg terül – jól érzékelhetően - a lábaink elé. Minden más ezekből bontakozik ki, minden további történés ezekből következik.
A Weöres Sándor Dob és tánc című versére írott kompozíció előadása számos érdekességet rejt. Egyik a „csönd” szó gyakori és hangsúlyos, szaggatott ritmusú előfordulása. Ennél fogva ez a darab lehet a lemezanyag egészének kulcsa. A másik érdekesség a cseh énekes közreműködése, akcentus-mentesen ejtett magyar szöveggel. Hasonlóan eredményes előzményre nem is emlékszem, az ún. könnyűzenei berkekből, legalábbis.
A The Guest House csendjéből idáig hallatszik annak fel-feltámadó, kísérteties mivolta. A trombita hangjai által szőtt bársonyos szőnyeg pedig gyönyörű, őszi színekben pompázik.
Az Old Square csendje a tér hajnali forgalmú mozgalmasságába rejtett. Harcsa Veronika, akárcsak egy magányos amatőr futó, önmagával kel versenyre. Vérprofi énekteljesítménnyel, ebben a dalban is.
Másféle ítélet nincs? De van, olvasd ki a The Judgement csendjéből, amely a kortárs muzsikáéra hajaz! A cseh trió játékának csipke-finomsága pedig csak bónusz, amelyet mi, hallgatók érdemeltünk ki!
He Is Here – közli velünk a szám címe, és gondoskodik róla rögvest, hogy az ő csendessége se maradjon észrevétlen.
A The Night szövegét bizonyos Blake írta. William persze. Ez lenne a romantika csendje? Hm… meglehet.
A zongorista Vit Kristan szerzeménye, a Sacred Path hívogató csendjét nem szeretném túl misztifikálni. Annál is inkább, mert erősen közeleg a lemezanyag vége, a Community of the Spirit és az ő vibráló csendje elérkezésével és Dan Bárta izgalmas visszatérésével.
Nagyszerű CD gurult hát ki ismét a BMC műhelyéből, remélhetően nem egyszeri alkalomra szóló nemzetközi együttműködés keretében. Talán kihallatszik az anyagból annak kelet-európai volta, amely azonban sokkal inkább egyetemes. A visszafogottsága, a játékos titokzatossága, és a hihetetlen belső energia, amely legalább annyira feszíti, mint amennyire összetartja azt. Röviden szólva: gondosan kivitelezett mestermunka az, amit van szerencsénk megismerni. Sok effélét kívánok még magunknak!