Ma 2024. július 27. szombat, Olga napja van

Saint Ephraim Male Choir: Kings & Queens (Fonó Budai Zeneház)

Ha egy rendhagyó történés megismétlődik, az miféle eseménynek számít? Vagy én gondolom túl a bizánci egyházzenei örökség közvetítését legfőbb céljának tekintő Szent Efrém Férfikar új albumának mibenlétét?

Mert ugye, van a szélesebb közönség számára befogadható Wings című lemezük 2019-ből, amelynek bemutatóján, a Zeneakadémián telt házas sikert aratott a nyolctagú együttes.
Nos, akkor volt alkalmam első ízben írni egyházzenével vegyített produktumról. (A cikk természetesen visszakereshető ezen a portálon.) Az együttes a számomra kedves Héttorony Fesztivál (és persze további rangos fesztiválok) résztvevője is, ezért – és persze az irántuk való tiszteletből - vállaltam a királyokról és királynőkről szóló anyaguk bemutatását. Respektálva, hogy a férfikar két tagja a popzenét is a látómezejében tartja.
Megérthető, hogy amikor az egyházzenei együttes a Kings & Queens címet adja a lemezének, nem a földi uralkodókra gondol elsősorban. Természetes, hogy az égiek méltatása és dicsérete számukra a legfontosabb. A földieké másodlagos csupán, és ez így van rendjén.
Azzal együtt, hogy a kétszer tizenegy ének között Leonard Cohen legújabb kori klasszikusa, a Hallelujah az első a sorban. Meggyőződésem, hogy a dal számtalan feldolgozása között a Szent Efrém méltóságteljes kisugárzású verziójának helye az élbolyban van.
A másik korongon Liszt és (a legújabb írásmód szerint) Rachmaninoff egy-egy klasszikusát is meghallgathatjuk. A saját zenei „beállítottságomra” való tekintettel engedjétek meg mégis, hogy – a lemezanyag nagyszerűen megrajzolt ívét megtörve – a „könnyebb” műfaj reprezentánsai, vagy a hozzá valamiképp kapcsolódó felvételekből szemezgessek. Mit mondjak? Akadtak számomra is meglepetések! Tudtátok, hogy a Peace in the Valley című Dorsey-gospelt Elvis a műsorára tűzte, sőt. Johnny Cash is elénekelte a hírhedt San Quentin börtönben? Nos, a Szent Efrém albumán épp a gospel-vonulat domborodik ki, erőteljesen.
Eggyel tovább lépve másféle király, nevezetesen az Oroszlánkirály jól ismert dalának feldolgozását hallhatjuk. Én a színpadi musical-változatot ajánlom viszonyítási alapként. Utána rögvest leszögezem: a Szent Efrém feldolgozása (látványelemek nélkül, persze) remekül idézi meg az afrikai hangulatot, ezért ebben a sorban a második számú kedvencemmé lépett elő.
Az első korong lezárásaként felhangzó Joy to the World pedig vérbeli rock-dal is volt – 1971-ben, a mára elfeledett Tree Dogs Night jóvoltából! Most viszont valósággal ünnepi hangulatú a ritmizálás.
És, következzenek a „királynők” vonulásának számomra legérdekesebb momentumai! Emlékeztek arra, hogy a Heaven for Everyone valójában Queen-dal? Mást talán nem is kell mondanom róla.
Hanem a katolikus magyarság régi himnusza, Boldogasszony anyánk. Ennél fordul az elő, hogy a Vágtázó Csodaszarvas előadásába valahogy jobban beleremeg a rocker-szívem, de ez az érzés egyáltalán nem vált általánossá a Szent Efrém lemezének meghallgatását követően.
Annál is inkább, mert az album bővelkedik további meglepetésekben, amelyeket most nem említettem. Ugyanakkor, képtelenség szó nélkül menni el az együttes előadói profizmusa, rendkívüli művészi alázata mellett.
Valójában az van, hogy a Kings & Queens egy másik dimenziót tár fel nekünk, ezáltal az mindennemű kritikán felülemelkedik.

Olasz Sándor