Ráadásul azonos az előadó személye, nevezetesen Major Balázs, aki az egykori SzaMaBa Trió második szótagját képezte.
A márciusi megjelenés, a Life Pictures nem más, mint a 2007-ben felvett Életképek (Pictures of Life) című DVD hanganyaga. Sajnos kiderült, hogy DVD-t már nem képes vagy nem hajlandó felvenni az amerikai piac. Így aztán ők, és a mai hallgatók nem érzékelhetik, hogy minden egyes hang a szemünk láttára, élesben, koncertkörülmények között keletkezett. Balázs viszont még fog tudni segíteni azoknak, akik kíváncsiak erre a varázslatra.
A Cosmic Ballads pedig az idei (2023-ra beérett) újdonság. A rossz hírem az, hogy ez is, mint a Life Pictures csak digitálisan lesz hozzáférhető! Reménykedem azért, hogy ha lecseng ennek az elcseszett divatnak az őrülete, létrejön belőle valamiféle maradandó, kézzel fogható újrakiadás. Egyelőre azonban be kell érnünk azzal, ami van, annál is inkább, mert az nem semmi! No, nem a „kiadvány” nem létező fizikai jellegét, hanem az értékét tekintve.
A tucatnyi, gyönyörűen megkomponált miniatűr ütőhangszeres szimfónia (már ha ez az ideillő jelző) egyike sem tucatáru. Nem csak azért, mert efféle zeneanyag nemigen kapható a piacon, ha csak nem épp Balázs jóvoltából. És nem csak azért, mert dobfelszerelés nincs a hangszeres kelléktárban, legfeljebb Zildjian cintányérok. Szerepet kapnak viszont Balázs által tervezett uduk, amiket egy mezőtúri keramikus készített el, tibeti hangtálak, gongok és mindenféle neve nincs edények, hangot adó tárgyak. A fentiek miatt tehát kétségkívül egyedi a hang-özön, a hang-kavalkád. Vele az „ilyen a világon sincs, de mégis van” élménye! És ez nem minden, hiszen egy további tényező is nyomatékosítja.
Nevezetesen az, hogy akkora tere van a megszólalásnak, amilyet a legjobb akusztikájú templomokban hallhatunk. Legfeljebb. Talán.
Gyorsan rájöhetünk, hogy a legkevésbé sem túlzó, sem pedig hatásvadász a „kozmikus” jelző, az alkotás egészére vonatkoztatva. Ez a mű voltaképp bevezetés egy olyan világba, aminek csupán sejtettük a létezését, mégis vágytunk bejutni oda. Amint a kapuját kinyithattuk, máris ránk került a csodálkozás sora. Minden szerzemény újabb és újabb csoda, újabb és újabb felfedezni való. A felvételek változatos helyszíneken és körülmények között készültek 2019-től, Heidrich Roland és a réges-régi alkotótárs, Szabó Sándor értő segítségével.
Egy frissen lopott könyvsorozat-címét illesztem ide, mintegy összefoglalásként: Hangok és ütemek. Amelyek olyannyira magas minőséget képeznek, hogy nem feltétlenül, vagy nem is kizárólagosan a mának szólnak. Nyilván a mának is, de sokkal inkább az örökkévalóságnak. Szerintem. Kivált, ha működni tud a fentebb emlegetett, hanghordozón való újra kiadás, hiszen szinte bizonyos, hogy így veheti majd birtokba a távolabbi jövő nemzedéke is.