Ma 2024. július 19. péntek, Emília napja van

VAD, Vágtázó Halottkémek: Szentes, Ifjúsági Ház, 2023. április 1.

Az ember tervez, mert ez a szokása, a megvalósulás meg esik vagy puffan valahogy. Például kerül egy másik zenekar a VHK elé, amelyiknek történetesen a szentesi lesz, lett az első fellépése.

Két, jelenlegi VHK-tag (Szűcs Antal Mór – gitár, ének, Sánta Kristóf, basszusgitár) is játszik benne, és innentől máris érdekes a történet. Ráadásul a frissnek mondható, 2022. végén megjelent VHK-tribute album (Végtelenbe kilőtt nyilak) egyik felfedezettjének számít a banda. Ezzel a VAD igen gyorsan magasra pakolta a mércét önmaga előtt. De hát így kell ezt csinálni, és jól tették, mert meg tudtak felelni az akarva támasztott elvárásoknak. Péntek László biztos alapokat szállított dobokon, Stánicz Nikolett pedig, amellett, hogy boszorkányosra vette az ének-figurát, fúvós hangszereken, főleg fuvolán segítette a fiúkat. A produkció természetesen nem nélkülözte a Vágtázó Halottkémek hatását, amely csipetnyi folk-elem hozzáadásával határozottan ígéretes muzsikává lett. Nagyban segítve a főbanda koncertjére való ráhangolódást. Olyannyira, hogy érdemes lesz rájuk figyelni a továbbiakban is!
A Vágtázó Halottkémek. Ha létezik még érvényes (értsd: hiteles) produkció a régi nagy (sámán-rock) bandáktól, hát az övéké az! (A punk jegyeit mintha mára elhagyták volna.) Kisvárosba jöttek, mégis úgy odatették magukat, mintha az ország legnagyobb fesztiválján játszottak volna. Mindenki beleadott mindent, ami őket ismerve azért alap, mégis csak. A felépítményt pedig tulajdonképp a fiatal generáció beérés jelenti: hajszálpontosan illeszkedtek immár a nagyon egységes képet mutató csapat játékába. A dobos (Király Zoltán) és az üstdobos (Köles Vazul) rálelt a teljes összhangra, nagyban segítve egy más, nem feltétlenül földi dimenzióba transzponálni ezt a muzsikát. Az örökifjú, karizmatikus frontember, Grandpierre Attila pedig egyszerűen, a legjobb formáját hozta.
Az évtizedek patinája ahhoz is elegendő lett volna, ha a VHK afféle best of programmal lép színpadra, de nem. Hát persze, hogy nem! Az eddigi utolsó, a 2019-es Életzuhatag albumról épp úgy beemeltek dalokat a koncertprogramba, mint a 2012-ben kijött Veled Haraptat Csillagot! színpompás palettájáról. És még sorolhatnám. A legfontosabb azonban az, hogy ezek a dalok – koncerten, szabadabban játszva – tökéletesen illeszkednek a sláger-nóták sorába. Azzal együtt, hogy a buli csúcspontja a közönség által legjobban várt utóbbiakkal érkezett el, de ez így természetes.
A zenei élmény biztosítása a zenekar felől teljesen rendben volt, a hangtechnika azonban megkísérelt néhány orvtámadást. Hanem a hatása, a pszichedelikus élmény létrejötte (nálam megvolt), az egészen különleges! Ne, tudatmódosító szerekre ne fogjuk, mert kábszival eredendően nem élek. A büfé felhozatala pedig a lepukkant külvárosi kocsmákét idézte, az árak viszont a fényesre polírozott belvárosét. Évek óta ez van itt sajnos, megváltoztathatatlanul. Úgyhogy meg lettem volna lőve, ha nem működne az egész sterilen, tisztán is! De működik, tudom, próbáltam.
Ez a muzsika megfogott és nem eresztett el. Belső utazásra hívott, elvarázsolt és elrepített egy ritkán megmutatkozó tudat alatti világba. A „kényszermozgásos” külsődleges jegyeit most nem ecsetelem. Csak annyit árulok el, hogy nem grazi szisztéma szerint valók. Egyfajta felfokozott szabadság-érzés jutott tehát osztályrészemül – a zene esszenciájaként. Többszörös agyi adrenalin-termelés hatására? Ezt áltudományosan sem vagyok képes megmagyarázni. Csak azt mondhatom el, hogy van ez a már-már valóság feletti érzés-élmény, amit csakis és kizárólag VHK-koncerteken élhetek meg.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy a zene mellékhatása nem ugyanolyan, nem ugyanúgy mutatkozik meg az embereknél. Vagyis, amit az imént ideírtam, nem biztos, hogy egy az egyben bejön másnak is, de a jó hangulatú, komplex zenei élmény garantáltan! Ugye?
Ami konkrétan a szentesi VHK-bulit illeti, nálam bekerült az első háromba, pedig nem csupán négy koncertjüket volt alkalmam becserkészni, elhihetitek. Úgyhogy a következő szeánszukat sem hagyhatom ki (például Csongrádon, a Tisza Presszóban, nyáron), hiszen az számomra életszükséglet lett!
Kérdezhetitek, hogyan éreztem magam az utolsó hangok lecsengésével, a koncert befejezésekor? Nos. Világok Határára Kilőve! És még mindig nem tudom, hogy visszatértem-e már onnan közétek.

A Vágtázó Halottkémek 2023. április 1-i, szentesi koncertműsora:
Pszichedelikus intró
Tárulj világ!
Löket
Feltámadt kép
Hajnal végre!
Vágtázó boldogság
Táltoscsillag + Éden-idéző + Csillagok hívása
Hun testvériség
Fénysuhamlás
Örökkévalóság
Hunok csatája
Aláírhatatlan történelem
Tündérlány
Halló, mindenség!
Ki vele az istenért!

Olasz Sándor, fotó: Vecseri Ferenc