Ma 2024. július 19. péntek, Emília napja van

Rock a falakon

Hagyománnyá lett a szentesi KultúrFeszten, hogy az egyik eseménye a fesztivál első napjától az utolsóig tart. Efféle rendezvény mi lehetne más, mint valamilyen kiállítás! Esetleg kettő is, egy időben.

Az idén a hivatásos rock-fotós, Vértes György ötven képe uralja a Tokácsli Galéria nagyobbik helyiségét. A kisebbet pedig a legalább három évtizede létező (e tekintetben a magyar rock-történelemben egyedülálló) független kiadó, a Trottel Records tölti meg tartalommal.
Vértes Gyuri (mások mellett) a Kossuth-díjas fotós, Korniss Péter tanítványa volt, ami a minőség garanciája is. A mester a széki, néprajzi tárgyú képeivel vált országosan ismertté. A tanítvány a sajtó-fotózáson túl hanglemezek kiadása körül is bábáskodott anno, és fontos koncerteket fényképezett, külföldi muzsikusokat is. Remek zenész-portrék születtek eközben (lásd pl. B. B. King, David Bowie, Steve Vai, Sting). A magyar nagy zenekarok galériája közelítőleg a Fekete Bárányok fedőnéven elhíresült díszpintyek színre lépésével kezdődik itt, Szentesen. Úgy látszik, a mostanában kissé felül reprezentált beat-korszak után a rock éra általános dokumentálásának is eljött az ideje. Mit mondjak? Jobb későn, mint soha!
Vértes György szentesi kiállítása A rock 50 árnyalata címet kapta.
És, vajon mi lehet a titka az „egyszemélyes”, mégis intenzíven kísérletezgető Trottel Records 30 évének? Azt hiszem, a Trottel zenekar maga, függetlenül annak mindenkori elnevezésétől. Mégis csak a benne rejlő piaci potenciál tette lehetővé más bandák hanghordozóinak a publikálását is - rövid idő eltelte után. Azokét, akik jókor voltak jó helyen. Avagy: Rupaszov Tamás nyitottsága és fogékonysága számos, nagyszerű zenekart segített elindítani a pályáján. Annyira értékeseket, hogy az ő akkori anyagaik LP-újrakiadására is sor kerülhetett a közelmúltban. (Korai Öröm, Colorstar, Leukémia, hogy mást ne mondjak.) Ha pedig rajtam múlna bármi is ebben a történetben, a Kárpát Möbius (Cziránku Sándor- gitár, Csík István – ütőhangszerek) kazettán megjelent anyagát látnám viszont legszívesebben ebben a formátumban!
A kiadó nem mindegyik zenekara vált persze népszerűvé szélesebb közönség előtt, az underground mércéjével mérve sem. Szégyenkezésre azonban nekik sincs okuk, hiszen máig a kiadó szlogenjét erősítik: „Érdekes zenék kíváncsi embereknek”. Az egy dolog, hogy az efféle zenére kíváncsi emberek kihalófélben vannak manapság, ám egy-egy, régebbi Trottel-kiadvány, legyen az kazetta vagy CD, így is ritkasággá nemesedett az időben.
Autentikus sámánzene Magyarországon? Szintén a Trottel Records asztala! A (mondjuk úgy, hogy undergruond világzenékből álló) FolkBeats sorozat dettó. Csakúgy, mint a különböző punkzenei válogatások, és még lehetne sorolni.
Természetesen további relikviák, kuriózumok is helyet kaptak a falakon, vagy a tárlókban.
A belépődíj-mentes kettős kiállítást hivatalosan Horváth Charlie nyitotta meg május 6-án. A Trottel-jogutód Talayapa pedig állati hangulatos koncerttel nyomatékosította annak első napját, A kollektív bégetés dinamikája címmel. A ritka, különleges rock-csemege június 3-ig fogyasztható Szentes központjában, az ún. Fehér Ház emeletén található Tokácsli Galériában. Akár más, ottani rendezvények ideje alatt is! Azokról a KultFesztről szóló korábbi írásomból tájékozódhattok.
Nem a reklám helye, de a teljesség kedvéért el kell mondanom: a Trottel Records-kiadványokból vásárolni is lehet a kiállítás ideje alatt.

Olasz Sándor