Ma 2024. június 18. kedd, Levente napja van

A punktól a romantikus filmzenéig – Molnár Lujó 60!

Aki ismeri a Vágtázó Halottkémeket, a kultikus banda korszakos gitárosát, Molnár Lujót is őrzi jól az emlékezetében. Lujó ugyan már nem a VHK tagja, viszont az idén tölti be a 60. életévét. Ebből az alkalomból kerül sor az ő életmű show-jára, amelynek ideje: 2023. október 7., szombat. A helyszíne pedig az Instant (1073 Budapest, Akácfa u. 51.).

- Kilenc évvel ezelőtt, egy VHK-fesztivál apropóján beszélgettünk utoljára, egy interjú keretében. Azon a rendezvényen a főzenekar mellett a Cantara nevű csapatoddal is felléptél. A kerek szülinapodon nem áll színpadra a Cantara. Miért, mi van most ezzel a bandával?
- Még létezik a Cantara, de nem aktív. Viszont, jövőre lesz 20 éves a zenekar, ezért ebből az alkalomból tervben van egy nagyszabású visszatérő koncert!
- Játszottál-e más csapatokkal is 2014. óta? Leszámítva egyelőre azokat a bandákat, akikkel októberben lépsz fel az Instantban?
- A Cantarával ezt követően néhány különleges hangulatú koncertet ugyan még adtunk, de mivel a zenekari tagoknál újabb gyermekáldások jöttek sorra, egy időre leálltunk. Elmondhatjuk, hogy a szerelem terén a Cantara a világ legtermékenyebb zenekara, ugyanis a tagok 12 gyermeket nevelnek! VHK koncertek persze voltak továbbra is, ám a tragikus események után sok minden megváltozott. És én, egy idő után azt éreztem, hogy már nem tudok annyit hozzátenni a VHK zenéjéhez, mint amennyit szeretnék. Az én 2017. évi kiválásommal viszont, jött az újabb generáció. Nemrég megnéztem őket személyesen, nagyon-nagyon jók! Tényleg megújult és felfrissült a zenekar. Olyan erő és fiatalos lendület van benne, ami már régóta nem volt annyira jellemző!
 Nem sokkal ezután, a 2018-as esztendő legfontosabb történése az volt, hogy ekkor töltöttem be az 55. életévemet, és ennek örömére már akkor is szerveztem egy életműbulit. Ebből az alkalomból viszont, még a régi zenekaraimat hoztam össze: a BTK, azaz a “Büntető Törvénykönyv” volt az egyik, amellyel a ’80-as évek közepén new wave-punkot toltunk. Rajtam kívül is, egy páran ma híres underground figurák, pld. Jerabek Csaba, az F.O. System basszgitárosa, vagy Szendrey Szasza Zsolti, az újra koncertező Sex Action, és a Zorall korábbi énekese. Emellett vittem a Kretenst – ez ugye egy máig működő punk banda -, és harmadikként egy régi dark-rock zenekart, a "The Love" nevű bandát hoztuk össze újra. Nagy nevek ebben is játszottak, például a már említett Szendrey Szasza Zsolti volt az énekesünk, az ex-Sexepiles László Viktor basszusozott, mellettem Molnár Laci, egykori divatguru gitározott és Libertényi Pierre dobolt. Óriási buli alakult ki, életem egyik leghangulatosabb rendezvénye, boldog voltam! Aztán megpróbáltuk továbbvinni ezeket az újraélesztett bandákat, de ez már nem volt az igazi, ezért egy időre abba is hagytam a zenekarosdit.
 Viszont, szereztem otthonra egy házi stúdiót. Olyan számítógépes programot tulajdonképpen, aminek a segítségével zenéket lehet írni. Feljátszod a témát gitáron vagy szintetizátoron, a programban pedig vannak további hangszerek is. Akár hatvan-nyolcvan, vagy még több sávot is használhat az ember, ha nagy művet szeretne írni! Én azonnal rákaptam erre, a járvány időszaka alatt különösen. Én is meglepődtem, de innentől kezdve egész jó kis elektronikus zenéket találtam ki. Filmzeneszerű dolgok is születtek! És azóta is rengeteget foglalkozom ezzel. A művek zenekaros debütálása a "Lujó 60"-on lesz, "The Plankton Eaters" néven.
- „A punktól a romantikus filmzenéig” címet viselő esemény, vagyis a "Lujó 60" beharangozójában pedig ezt olvashatjuk: „Az est során, a múltba való visszatekintés gyanánt felidézésre kerülnek az életművet meghatározó Beri Ary és a Pillangók; BTK; Kretens; The Love; No Intelligence; Vágtázó Halottkémek és Cantara dalok.” Milyen formában kerül sor erre a múltidézésre?
-. Az élő koncertek előtt, mintegy bemelegítésképpen a régi dalaim mennek majd le, felvételről. De a lényeg inkább az lesz, amivel most is foglalkozom, azaz a jelent és a jövőt szeretném inkább megmutatni. Tehát ez egy rendhagyó életmű show lesz, ahol nem csak visszaemlékezni szeretnék, hanem el is indítani sok mindent!
- Élőben három zenekarral lépsz fel ekkor. Bemutatnád őket egyenként? The Plankton Eaters… Elektronikus zene, szintipop, filmzene – mondja a kísérő szöveg. Stimmel?
- A „Plankton Eaters” nevű projektben hárman vagyunk: egy énekesnő, Juhász Mitzi Lola, aki Nina Hagenre emlékeztető személyiség, lesz egy táncosnőnk, Újvári Ági, én pedig szintetizátorozni és vokálozni fogok. Az embertelenül sok sávra megírt zenei alap viszont gépről fog menni, plusz a hatalmas ledfalat kihasználva lesz egy egészen különleges látvány-világ is...
- A "The Book Of Salem"-ről ez olvasható: gótika, középkori muzsika, horrorfilm zene.
- Az érdekessége, hogy tényleg középkori hangzású a történet, viszont a hangszerelés megint teátrális. Én itt is szintetizátorozom, mindenféle fúvós meg vonós hangszíneken. Két dobos fog kísérni: az egyik Szőnyi Zoli, aki a Cantarából és a OneHeadedMan-ből lehet ismerős, ő az a zenész barátom, akivel a legtöbbet zenéltem egész életemben. Köles Vazul (VHK) pedig üstdobokon játszik majd. És lesz három táncosnőnk, tehát a színpadi show ezúttal is fontos szerepet kap. A zene hátborzongató lesz, de kellemes is egyben. Tehát különleges, félelmetes, sokkoló. Ez a perverzitás benne – folyton meglepni valamivel az embereket… A legfontosabb törekvésünk az, hogy élménydús legyen az előadás, de szerintem nem is fog unatkozni senki sem!
- Az Erogén Zónák címkéje: dirty rock; gothic rock; punk rock; shaman rock. Van valamilyen köze a kilencvenes évek Erogén Zóna nevű zenekarához?
- Az orrom alá dörgölték már páran, hogy volt egy ilyen zenekar, valami alpári diszkós valami, hát semmi közünk hozzájuk! Onnan jött a név, hogy volt 45 évvel ezelőtt egy Erogén nevű zenekarom, az egyik legelső az életemben. Rockbanda volt egyébként. Az Erogén Zónák pedig? Azt mondhatom, hogy ez egy életmű-zenekar, hiszen az életem legjobb punk és rock-motívumait dolgoztuk fel benne. Kretens- Cantara- és Vágtázó Halottkémek-dalokat is. A VHK-ban ugyanis úgy írtuk a dalokat, hogy Grandpierre Attila hozott valami elképzelést, ötletet, aztán jöttem én: átültettem gitárra, majd abból lett a dal. Volt olyan is, hogy én mutattam valami új zenei ötletet Attilának, ő szöveget és énekdallamot írt rá, tehát így is született néhány dal. Az Erogén Zónákkal ezekből válogattunk, egy kivétellel, ami egy nagyon nagy VHK-sláger feldolgozása, de ez legyen meglepi! A lényeg az, hogy minden szempontból érdekes lesz ez az egész! Nagy Vera, az Erogén Zónák énekesnője már a Cantarában is fontos alkotótársam volt, most ezeket a régi szerzeményeimet új dalszövegekkel és énekdallamokkal a saját stílusára alakította. Nagy örömünkre Újvári Ági, a Plüssnapalm basszgityósa is velünk van, no meg itt is Szőnyi Zoli foglal helyet a doboknál, a VHK feldolgozásoknál pedig szintén Köles Vazul fog üstdobolni!
Ezen az életműkoncerten - a gótikus szerzeményeket leszámítva - a közös pont a nyolcvanas évek. Ez, persze nem véletlen, hiszen az én életemben ez a legmeghatározóbb időszak.
- Ilyenkor elkerülhetetlen egy kis számvetés. Hogyan értékeled az eddigi zenei pályafutásodat?
- Jó kérdés! Az biztos, hogy rengeteg élményem van a zenének köszönhetően. Barátságok, szerelmek…  és nem lehetek elégedetlen.
- Hogy érzed magad a bőrödben az ilyenkor kötelező ajándék, a 60-as Kresz-tábla közvetlen közelében? Lesz-e nálad sebességkorlátozás valamilyen formában?
- Nem, mert még mindig érzek magamban erőt! Szeretném minél több emberrel megismertetni a különleges hangulatú és nagyon sokszínű zenei világomat! Annál is inkább, mert ez a jubileumi koncert jól felpörgette az életemet. Nagyon készülök rá minden tekintetben, és azon dolgozom, hogy ebből a nagy pörgésből később is legyen valami. Az új zenei produkcióinkat ugyanis szeretném továbbvinni!

Olasz Sándor