„Az Alligátor … a Rádiónál jelent meg. Amikor én akartam átvenni tőlük pár száz darabot, olyan raktárban volt, hogy … minden vízben állt.” A kis kitétel az említett LP ritkaság-voltát is megmagyarázza.
Jelen írás azonban – természetesen – a címsorban jelzett könyvről szól. Amely, ha jól számolom, negyedik (plusz a dalszöveg-könyv, ugye) az Ádámról készült kötetek sorában, de a jelentőségét illetően valószínűleg nem ugyanott van a helye. Az alcím önmagáért beszél, hiszen efféle, átfogó „leltár” készítésére nem került sor - eddig. A magyarázat felesleges: a magyar rock kiemelkedő egyéniségének a munkássága kiemelt fontossággal bír.
A könyv interjúk sorozatából áll össze, de – nagyon helyesen – életrajzi elemeket és egyéb vonatkozásokat is tartalmaz. Érdekessége, hogy Török Ádám munkásságát különböző korszakokra bontva ismerhetjük meg. Nem meglepő, sőt teljesen jogos, hogy az együttes aranykorát az első, a progresszív rock időszakra teszi a szerző, Bese László Jozé. Ez a kislemezek (szám szerint három) megjelenése szempontjából csupán az 1972-es évet jelenti, de ne feledjük: a letiltott, azóta sajnos elérhetetlenné vált Bartók-feldolgozást (Este a székelyeknél) is ez idő tájt vette fel velük a Magyar Rádió. Komplett nagylemez már akkor összejöhetett volna..
Mindez végül az igen kreatív zeneszerző, Papp Gyula kiválása utáni, ún. ezüstkorra maradt. Ezt dobta a „gép”, amelynek irányító szerkezete az egyszem Magyar Hanglemezgyár prominenseinek a kezében volt. Erdős „doktor” kétes hírneve alighanem máig tart. (Még a CPg is gondoskodott róla.) 1973-1983-nél tartunk. A termés java: három, a koncertalbumot ideszámítva négy nagylemez. A korszak jellemzői: fúziós rock a zenében, jól érzékelhető fluktuáció a zenekari tagok sorában.
És akkor minek nevezzük az 1984-től 1991-ig tartó időszakot? Változó kor? Szebben hangzik, hogy az útkeresés ideje, amit a zenei divatok változása kényszerített ki. Elektronika, Tátrai-Török Tandem, szólóalbum – ezek a hívószavai. 1991-1998. RABB, és a 25 éves Mini paksi kiadású CD-je, amelynek után-gyártását a Bartók-örökösök voltak szívesek megakadályozni. Az 1998-2008. közötti évtizedre mit mondjak? A Mini újjáalakulása, plusz a koncertlemezek és -DVD-k kora? Ez kissé leegyszerűsítve igaz, hiszen például a 2001-es, progrockos A szél nomádja is ebből az érából való. A 2010-2019. évtizede pedig már a szemünk előtt zajlott, mások mellett Gazdag Viktorral és Fehér Ádámmal. És persze a csodás Bartók-átdolgozásokkal. Az utóbbi témakör aztán külön fejezetet kapott a könyvben – méltán!
A következő részben aztán, mintegy a teljesség kedvéért ritkaságokról és vendég-fellépésekről is szó esik. Tudtátok például, hogy Ádám Mártha István Támad a szél című albumán is fuvolázik? És persze az éves rendszerességgel megjelent paksi fesztivál-lemezeket is meg kell említeni. Köztük olyanokat, amelyek nem kerültek forgalmazásra. (Vajon mennyi, rejtett, vagy kevesek által ismert zenei kincs lapul még a Gastroblues archívumában?)
Lebilincselő a kötet első függeléke, a Papp Gyulával készült életút-interjú részlete. Másként fontos az Egyszerűsített diszkográfia, benne az Érdekesebb demók, tévé- és rádiófelvételek, kiadatlan anyagok című rész. Speciális függelék a QR-kóddal aktiválható látni-és hallgatni valók...
Kétség nem férhet hozzá: izgalmas hiánypótló munkát, kimondhatom bátran: kötelező olvasmányt tarthatunk a kezünkben. Annál is inkább, mert Jozé annyira felkészülten kérdez, mintha személyesen lett volna jelen Török Ádám minden fontos zenei eseményénél. Ádám pedig? Mint a legutolsó lemezének címe. Nyitott kapu.