Ma 2024. február 21. szerda, Eleonóra napja van

„Minek neked még egy könyv?” Beszélgetés Bese László Jozéval a Török Ádámmal készített interjúkötete kapcsán

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg Bese László Jozé hiánypótló kötele, amelyben Török Ádám megjelent lemezeit igyekezett számba venni, „leltározni”.

Bevárva a szerző Rockinformon közölt négyrészes, alapos és terjedelmes cikksorozatát, beszélgetést folytattam Jozéval a nem kevés tanulsággal szolgáló munka hátteréről.

- Nem azt kérdezem, hogyan ismerted meg Török Ádámot, hanem azt, hogy mi volt az a pont vagy momentum, amikor annyira a bizalmába fogadott, hogy végül könyvet készíthettél róla?
- Benkő Laci hozta össze egy kicsivel korábban, amikor 2016 tavaszától fogva a Nemzeti Rockarchívum, és a Rocktörténeti Intézet előkészítő munkáit csináltuk. Az ő koordinálásával ültünk le több vezető rockzenésszel és egyéb szakmabelivel, hogy mi a véleményük róla, és milyen bevonható projektjeik vannak. Az első megbeszélés annyira jól sikerült, hogy aztán Lacival, Gidóval, Csiga Sanyival, Monostori Petivel, Balázs Fecóval, Török Ádámmal és a többiekkel még többször is találkoztunk, idővel rendszeressé váltak az egyeztetéseink, munkaebédjeink. Hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk ezekben a kérdésekben. Legyen az akár az elmaradt zenész- és roadnyugdíjak rendezése, a PeCsa funkcióinak teljes körű pótlása, az utánpótlás nevelés, vagy az eléggé összevissza helyzetű és elhanyagolt archívumok kezelése. Annyira mélyen egyetértettünk, hogy szinte pillanatok alatt megvoltak a szükséges dokumentumok.
Erre az alapra jött 2021 nyarán, hogy Papp Gyula 70 éves jubileumi koncertjére kezdtem el sajtóanyagot készíteni, illetve párhuzamosan Gyulával egy felvezető interjúsorozatot is. Ennek a Minivel foglalkozó része annyira jól sikerült, hogy feldobtam neki: ezt tök jó volna Ádám szemszögéből is megvilágítani. Csináljunk párhuzamosan két interjút! Így indult. Ez pedig Ádámnak tetszett annyira, hogy azt mondta: folytassuk. Amikor pedig látta a készülő interjúsorozatának három-négy részének a nyers változatát, azt kérte, legyen könyv is belőle.
- A Lemezleltár koncepciója az ő ötlete volt?
- Is! Elkezdtünk csinálni egy interjút, ami az ős-Miniről szólt csak. Ez lett gyakorlatilag az első fejezet. A Papp Gyula-koncert felvezetőjének szántuk. Ez annyira tetszett Ádámnak, hogy azt mondta, csináljuk meg a többi részt is. Úgyhogy végül is közös ötlet volt. Ádámnak az volt a véleménye, hogy szeretne egy másfajta könyvet, mint az addigiak. Egyből dobtam fel a kérdést, hogy minek neked még egy könyv? Amire azt felelte, mert bizonyos szempontból elégedetlen az addigiakkal, miként az interjúival is. Mert mindig ugyanazok a sztorik jönnek, mindig ugyanazokat kérdezik tőle, ugyanazok a lemezek, dalok, zenésztársak és egyéb szereplők kerülnek szóba, pedig az ő életműve sokkal színesebb annál, amit a média megmutat belőle. Kiszámoltuk, hogy az addig eltelt 55 év alatt körülbelül ugyanannyi lemezen hallható a játéka, a válogatás-lemezekkel és a vendégszereplésekkel együtt. Pedig az első tíz évben nem is készülhetett nagylemeze. Azt mondta, hogy szeretné végre felmutatni azokat a zenéket, zenészeket, projekteket, felvételeket is, amiről nem beszélnek vele kapcsolatban. Hogy milyen sokféle formációban játszott, milyen sokféle stílusban próbálta ki magát. Némelyiket pedig egyenesen ő honosított meg Magyarországon.
- Megkérdeztél-e, megírtál-e mindent, amit szerettél volna, hiszen az idő szorításában voltatok? A könyvet Török Ádám 75. jubileumi koncertjére szerettétek volna elkészíteni.
- Inkább az fordult elő sok esetben, hogy megkért, ne írjak meg bizonyos, mások számára dehonesztáló dolgokat. Sok esetben az asztal mellett ülve regélte el, hogy miért nem került fel egy-egy számára fontos dal, fotó, illusztráció egy kiadványra, vagy miért nem készült el egy-egy általa óhajtott újrakiadás, ami az egykori társai lelkén szárad. Nem akarta őket ekézni, bár egy-egy jellemző sztorit minden ilyen eset típusról elmondott, hogy egyetlen egy bekerülhet a könyvbe. Azt is tudni kell, hogy eredetileg két kiadvánnyal készültünk. Ez az interjú-kötet jelent volna meg a jubileumi koncertre, és egy ún. „brosúra” a Török Ádám 75 kiállításra. Utóbbi tulajdonképp egy teljes és részletes diszkográfia lett volna, kapcsolódó exkluzív sztorikkal. Amik szétfeszítették volna az interjúkötet terjedelmét, illetve az egészet át- és összefogó alapvető gondolati ívét. Tehát az interjúkötet végére csak egy egyszerűsített diszkográfia került, hogy azért átlátható formában a rajongói elé tárjuk az életmű mérföldköveit. Abba pedig a kiadványok teljes adatsora került volna: tracklisták, szerzők és a közreműködő zenészek nevei, tételesen. Utóbbit kifejezetten azért, mert Gyugyó nagyon nehezményezte, hogy többnyire még a rajongói sem tudják, az elmúlt 55 évben kikkel játszott együtt, mert mindig minden cikkben, minden interjúban, mindenütt ugyanaz a három-négy formáció van favorizálva. Továbbá olyan sztorik kerültek volna még a brosúrába, amelyek nem kötődnek a könyv nyolc fejezetéhez. Például, mert nem készült felvétel azzal a bizonyos formációval, amiről a sztori szól, vagy nem került kiadásra, vagy másként valósult meg, mint ami az eredeti elképzelésben volt. Ennek egy része szintén elkészült, megvan diktafonon, de nem raktuk össze a halála miatt, mert a nagykoncert utánra hagytuk, az országos turné ideje alatt terveztük befejezni.
- Mennyire vagy elégedett azzal, ami megvalósult?
- Az írott részével igen. Ott az és úgy szerepel, amit Ádámmal másfél év alatt felvettünk, sorrendbe szerkesztettünk és hónapokon át csiszolgattunk. Amit szóban és írásban is jóváhagyott. Tehát ez teljes egészében az, amit Török Ádám amolyan végső üzenetként közölni akart. Bár tudni kell, hogy magát a könyvanyagot az utolsó pillanatban kétszer is újra kellett tördelni, ami óhatatlanul magával hozott pár olyan elütést, amitől minden egyes alkalommal frászt kapok. A projekt másik, szomorúbb oldala, hogy a Török Ádám 75 könyvbe egy másfajta arányú, teljesebb képanyagot szerettünk volna, még a kötet külső borítója és a belív nyitóképe is más lett volna, a mi terveink és elképzelésünk szerint. De hiába terveztünk meg mindent szépen és alaposan, ha az érintettek máshogy gondolták…
- Az Ádámmal készült interjúk során derültek-e ki számodra olyan tények és érdekességek, amelyekről addig nem volt tudomásod?
- Igen, persze! Tudni kell, hogy én nem dolgozni jártam a Pata Negra étterembe Ádámmal. Volt köztünk egy baráti nexus, de mivel felnéztem rá, nem éltem vissza a helyzettel. A rajongói kíváncsiság is hajtott, és az, hogy milyen jó, hogy végig lehet beszélni olyan dolgokat, amik egyébként nem kerülnének szóba, mert sajtótájékoztatói vagy újságírói szempontból mások számára marginálisnak tűnnek. Engem viszont, akit évtizedek óta foglalkoztat a téma, felvillanyozott a lehetőség, szép sorban feltehettem mind a kétszázhatvan kérdést, ami a Mini vagy a RABB felvételek hallgatása közben felmerült bennem.
- A könyv részleteinek megjelenése kapcsán archív CD-k kiadásáról is írtál a Rockinformon. Hol tart ez az ügy most, mi lesz a sorozattal?
- Nem tudom pontosan. Az első tervezési körben a Török Ádám 75 sorozattervvel kapcsolatban mindenki elutasította Ádámot. Persze ide tartozik az is, hogy levonva egyes múltbéli események tapasztalatait, az egykori kiadói közül jó néhányat már fel sem keresett ez ügyben. Ezekről bőven vallott a könyvbe került interjúiban is. A második körben megkeresett H-Musicnál pedig nincs előrelépés, pedig lassan vége a jubileumi évnek. Ha nem kezdenek el a kiadványok licencelésén, majd egyéb előkészítési fázisain dolgozni és nem találunk másik kiadót, könnyen előfordulhat, hogy Ádám fia, Dani veszi a kezébe az ügyet. Kezdve a Hungarotonos és rádiós anyagokkal, folytatva az Ádám által kiadott albumok újra megjelentetésével. A hosszú átfutási idők miatt már most is erősen necces az idei esztendő.
- Mivel startolna a sorozat?
- Az is kérdés, hogy egyszerre jelenjen-e meg CD-n a tervezett 10 + 2 lemez, vagy egyesével. Ádám nagyon szerette volna, ha önállóan jönnének ki a klasszikus, Hungaroronos nagylemezei, bónuszokkal. Bár évekkel ezelőtt készült ebből egy limitált példányszámú doboz, de nem igazán jutott el a rajongóihoz. Különösen a svájciak és az olaszok reklamáltak, mert a borító és a cím alapján nem is tudták, hogy mi az. Ráadásul olyan kevés gyűjteményes dobozka készült, hogy még a hazai rajongók közül sem jutott mindenkinek. Nemhogy az olaszoknak. Ezért Ádám összeállított egy tervet, hogy melyik CD-re melyik LP anyagát, milyen bónusz kislemezt és mely szövegeket szeretné rátenni. Első körben tehát mindenképp egy licenc-tárgyalás a Hungaroron anyagokat birtokló Fotex-szel és azokkal dördülne el a startpisztoly. Ha pedig a négy lemez esetleg nem egyszerre jön majd ki, akkor egyértelműen az Úton a Föld felé lenne az első és a Dzsungel a második. Előbbi az örökösök, zenésztársak favoritja. Utóbbi pedig Ádám egyik legnagyobb kedvence volt, akit méltán bőszített, hogy a magukat szakértőknek aposztrofálók rendszeresen lehúzták az irományaikban.
- Mi lenne a másik hat?
- Valójában eredetileg tizenkét-tizenhárom CD-t állított össze Ádám. Majd a H-Music tízben határozta meg a keretet. A Minit illetően ide tartozik még az Egy varázslatos éjszaka című jubileumi nagykoncert felvétele. Aztán az Álomkoncert kibővített, dupla  változata, írott szimpla CD helyett, préselt, gyári lemezeken. Volt szó az Aphrodité újrakiadásáról bónuszokkal, ami most képlékeny. Volt továbbá egy dupla jubileumi koncert, ami az akkor 50 éves Zsoldos Tomiról szólt és a Mini Klub 45. évfordulójával esett egybe. Ez azért érdekes, mert ezen az az Új Mini formáció hallható, amelyiknek nincs más használható, kiadható anyaga. Aztán van még a „V” Mini, a Vancouveri Mini, a Vissza Vancouverbe! című teljes koncertfelvétellel. Szó volt még az elsikkadt Hármasfogat lemezről, ami fontos állomás volt Ádám pályafutásában és az újrakiadás mellett tervezte a folytatást is. Aztán, a nyolcvanas évek végéig működött az EKG nevű együttes, a végén már csak duóban: Bolla Zsolttal és Mándoki Sanyival. Ádám, mint jó haver fújt, dobgépet programozott és perkázott a rádióban rögzített felvételekkor. Ez az Alligátor LP után jött volna ki nagylemezen, de az RTV kiadó bedőlése után csak magánkiadásban látott napvilágot, kevesen ismerik. Most ez lenne az egyik plusz lemez Ádám vendégszereplésével, annyit lódítva, hogy úgy egyeztünk meg, hogy a CD kiadáson Török Ádám és az EKG formában szerepel majd a zenekarnév. Valamint mintegy mellékesen rendeznénk Sanyi másik zenekarának, a Missiónak az archívumát is. Végül az EKG-hoz hasonló elven lenne az Adam & Misi CD újrakiadásának a borítójára is kiírva, hogy Török Ádám és Horváth Misi. Ennek a munkának a kellős közepén hagyott itt minket Ádám.
- A német kiadású Tandem-kazettával mi a helyzet?
- Gyugyó azt is nagyon szerette volna! Anno az egyik kinti koncertet vették fel, majd másnapra már le is gyártotta egy helyi kazetta-sokszorosító üzem. Annyira jól játszottak, hogy rögtön ki lehetett adni. Állítólag ötszáz példányban jelent meg, ami gyorsan el is fogyott. Nekik sem maradt belőle. Ez ügyben Ádám elindított egy kutatást, hátha fellelhető még a mesterszalag. Például felhívta az egykori kiadóját, illetve a kinti koncertek szervezőjét, Kremling Lászlót is. De a kutatás sajnos elakadt, mert tavaly decemberig sajnos semmi használható nem került elő.
- Milyen korszakok, felvételek vannak még, melyekkel Ádámnak hasonló kiadványtervei voltak?
- Ádinak nagy fájdalma volt, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli szólómunkássága elsikkadt. Pedig készült egy szólólemeze, amiből nagyon kevés példány maradt meg, ráadásul nem találják a mesterszalagját. Valamint abban az időszakban született két filmzenéje, A sivatagi nemzedék és a Magyar vállalkozó is, melyekből a magyar vállalkozások furcsa profitlogikája szerint máig nem készülhetett legális hanghordozó. Aztán ugye a Tátrai-Török Tandem mellett volt Topó Neurock is, mellyel készült egy közös demóanyag, ami állítólag eltűnt a hanglemezgyárból. Továbbá legalább három, kiadható minőségű rádiós koncertfelvétel is létezik a Mini RC és a Tandem korszakból, de nem tudtunk hozzájutni. Ugyanilyen Az óceán szeme című szám stúdiófelvétele, ami egyidejűleg önállóan is jogosítható rádiófelvétel, de mellette kiadatlan kislemezdal is, kérdéses kiadói státusszal. Szintén rádiós anyag, amit lemezre szántak, a Huszár Endre közreműködésével készült harmadik Mini RC program, melyet már többen is kerestek, kerestettek, de csak sokgenerációs másolatok állnak rendelkezésre, részleges műsorral, magnókazettán.
- Véleményed szerint, miért volt ez ennyire fontos Ádámnak?
- Mert, ahogy ő fogalmazott, legalább hét olyan éve volt, amiről még azt sem tudják az emberek, hogy kikkel zenélt együtt, nemhogy az akkori szerzeményeit ismernék. Ide tartozik még az a szomorú tény is, hogy Ádám ugyan többször is kért pályázati és egyéb állami kezelésben lévő pénzeket az elveszett rádiófelvételek felkutatására, majd siker esetén a lincencelésükre, feljavításukra és kiadásukra, de minden alkalommal elutasították, miként a Török Ádám 75 jubileumi sorozat munkapadon fekvő, meglévő anyagait is. Holott Ádám életműve sokkal színesebb és gazdagabb a köztudatba bekerült anyagoknál, minden segítséget megérdemelt volna. Így viszont az illetékesek elszalasztották az utolsó lehetőséget is, hogy a jó öreg budai kereszteslovag kezébe adhassák az életműve hiányzó darabjait.

Olasz Sándor