Ma 2024. február 21. szerda, Eleonóra napja van

Riot! Women from The Hungarian Wasteland - Vol. 1. (Trottel Records)

Már a múltunk sem a régi! Mármint, a zenei. Úgy értem: ami történt, megtörtént, csak kevesen tudnak róla.

Most viszont a címsorban jelzett hanghordozó segítségével kijjebb léptek az ismeretlenség homályából azok a hölgyek és a bandáik, akik a punk szellemiségével termékenyítőleg hatottak a francos magyar ugarra a közelmúltban, vagy épp a jelenben.
Tehát, speciális válogatás lemezről lesz szó az alábbiakban, mégpedig a tízes, húszas évek magyar punkjának női énekét, vonatkozásait vagy főszereplőit állítva a középpontba. (Ne feledjük: a kiadó névadó zenekara, a Trottel is női zenekarnak számított így, bizonyos periódusaiban.) Kedvenceket válogatni ér, hiszen a stíluson belül a lemezanyagot is a sokszínűség jellemzi.
Kérdés, hogy mennyire reprezentálja ez a rész az egészet (mármint a műfaj egészét), egyáltalán, reprezentálhatja-e? Nem vagyok biztos benne. Tény azonban, hogy fél tucat banda van jelen a tízes, húszas évekből, alapvetően a nőiségük, a helyzetükből adódó látásmódjuk felvállalásával. Akárhogy is: közel sem tucatáru sorakozik a vinyl-kiadványon. Mondhatni, ahány, annyiféle zenekar. A változatosság, a sokszínűség pedig minimum szórakoztat. Nevezetesen: itt és most jelen van a punk klasszikus irányzata mellett a pszichedelikus-, a hardcore-, a noise-, a post- és a garázs punk. Ráadásul kellőképp karakteres a női mivolt és árnyalatainak ábrázolása: nem zárták be a Szabadszáj Filmszínházat. (Köszönet a szójátékért az egykor ezen a néven futó punkzenekarnak.)
Az anyázós ős-punk CPg feltámadt mostanság (2023. szeptemberében járunk), ám úgy tűnik, mintha az említett bandára jellemző merész társadalombírálat mára lanyhulna (pedig volna kit anyázni és mit kritizálni), netán a valamivel nagyobb tömegbázissal bíró hiphopra testálták volna azt. Ennyit változott volna a magyar rögvalóság? Ha igen, hát azokat az értékeket kell megbecsülni, amiket fel tudunk mutatni, és reménykedni, hogy a sorozat további részein már előfordulnának efféle hangütések, legalábbis jó lenne, ha így alakulna. Az első lemezanyag minden tekintetben jó okot ad a bizakodásra, de hát a szcénát nálam alaposabban ismerők máris közelebb állhatnak a bizonyossághoz.
Ideje hát az LP zenekarairól is bemutatni egy-két szóval, mondjuk a lemezen való első megszólalásuk sorrendjében.
Az ide három számot hozott, ma is élő Halott Kígyók az egyik hc-punk zenekar, életerős gitárjátékkal.
A noise-punk karaktereit mutató szegedi trió, a Kultivátor teljesítménye szintén húzós (naná!), és figyelemre méltó. A Palánta (amely – komolyan! - valahogy mindig a Kultivátor munkája után következik el) izgalmasan pszichedelikus hc-punk. A Dezső című nótájuk összeszedett hangszerelésére lehetetlenség nem felfigyelni.
A Holnaplányok? Hát persze hogy csaj trió! Amúgy avantgarde post punkot nyomatnak, nehezen kivitelezhető kívánsággal. Darabolj fel! Ezt kérik, tőlem legalábbis hiába.
A Plüssnapalm őt tagú csaj banda, akik a punk-rock régebbi hagyományaiból merítenek. Dallamos muzsikájukkal annyi a gond, hogy ezúttal keveset (két nótát) kaptunk belőlük.
A változatos korszakokat maga mögött tudó Piresian Beach pedig alapvetően a garázs rock reprezentánsa, akik a tízes évekből maradtak ránk, ebben a formában.
A lemezhez egyébként ízléses szövegkönyv-melléklet tartozik, amelyre szükség is van, mert a szövegértés sajnos, hagy kívánni valót maga után. Sajnos a bandák névsora már nem fért a papírra, mintegy a műfaj dokumentálását segítendő. Az együttesek elérhetőségében azonban van valami közös, a bandcamp.com.
Egyéb iránt jó érzés fejest ugrani egy, nem mindig szem előtt lévő (underground) szubkultúra sodró hullámaiba - amelynek szimpi csajok verik fel a habját - hogy aztán a nyeletlen fejsze tempójában süllyedhessen el benne az ember fia.

Olasz Sándor