Kifejezi a lemezanyag egészének, vagy majdnem az egészének a hangulatát. Olyannyira, hogy a koncept-lemez létrejöttének gondolata is megfordult a fejemben. Akár jogosan, akár nem, a címe nem afféle pátoszos jazz-lírát sugall. Sokkal inkább a természetes szabadságot, ami megalakulása óta a Santa Diver sajátja. Mindezt alátámasztja az a tény is, hogy a trió mindhárom tagjának van egy másik stílusban zajlódó zenei élete, ami a közös munkában nemigen játszik, de a muzsikusok nyitottságát, széles látókörét jól szemlélteti. Az együttműködés elemei változatlanok: kortárs- és klasszikus muzsika, pszichedelikus rock és világzene, hogy csak a legfontosabbakat említsem, az új olvasók kedvéért. Már ha van érdeklődő, aki nem ismeri a zenekart az ötödik sorlemezük, és egy válogatás-vinyl közreadását követően.
A Morning Air kalandos története azzal kezdődött, hogy 2023. tavaszán jelent meg saját kiadású CD-n, 50 példányban mindössze. (Mégis csak rétegzenéről beszélgetünk egy szűk zenei piaccal bíró országban, ugye.) 2023. vége felé pedig a vinyl-verzió követte, immár a Moiras Records gondozásában. Megváltozott számsorrendben, valamint Virányi Attila (akit a Metropol tagjaként is ismerhetünk) LP-speciális hangmérnöki munkájának hozzáadott értékével. És ha már a változásoknál tartunk, leszögezem: Kézdy Luca zeneszerzői és hegedűs jelenlétét hangsúlyosabbnak érzem, mint mondjuk a két legutóbbi anyag, a 2020-as sorlemez (Blue Horizon), illetve a válogatás LP (Coasts) esetében.
Teljesen bizonyos viszont, hogy csakúgy, mint a CD, a vinyl is a címadó (és tán program-adó?) szerzeménnyel kezdődik. Népdalszerűen kedves alap-dallama hajnali álom-hangulatot idéz, amelybe a ritmusszekció jóvoltából „városi zajok” keverednek. Luca kidolgozott hegedű-szólója azonban garantálja a hallgató éber ráfigyelését.
Az ő 2023-as szólólemezéről átvett-átdolgozott Home fokozódó intenzitású mozgalmassága pedig egy család el-elnyúló ébredését jelenthetné számomra, ám Szegő Dávid ütős dobszólója nem kicsit szabja át az idillinek ígérkező képet. Ez, valamint a végtére megtalált egyensúly a kedvenceim közé emeli ezt a számot.
Az A oldal záró darabja, a Little Shepherd viszont az álmosságtól a szemeit törölgető kis pásztor képét idézi meg, a maga egyszerűségével, ártatlanságával, tisztaságával. Akárhonnan nézzük, ez lemez legbájosabb és leglíraibb darabja.
A másik oldalon rögtön egy Massage-re, vagyis üzenetre lelünk. Alapritmusát a dob meg a basszus tökéletes összmunkája adja. A mondandót pedig a hegedű epikus hangsora közvetíti úgy, hogy címzettként nem biztos, hogy boldog lennék tőle. Jó, hogy „csak” hallgatóként vagyok jelen ebben a történetben.
A Close to the Witch kezdetben friss fuvallatú szellőnek mutatja magát, amelyik mókás és játékos. Később viszont felettébb titokzatos és kiismerhetetlen, akárcsak egy rendes boszorkány, amelyik nagyon nőből van. Az ő „segédei” persze profik: sokat tesznek a varázslat megvalósulása és sikere érdekében. Szesztay Dávid (úgy is, mint a szám társ-szerzője) még basszus-groovokat is idehoz, Szegő Dávid pedig a lehető legváltozatosabban tördeli a ritmusokat.
Az utolsó darab, a Between Earth and Stars világosan kirajzolódó úton egyenesen a csillagok közé repíti a hallgatóságát, akik aztán elgondolkodhatnak azon, hogy visszatérjenek-e a Földre efféle utazás után.
Nos. Biztos ami biztos, áthallgattam sorra a Santa Diver valamennyi lemezét, és ugyanarra a következtetésre jutottam, mint az új nagylemez utolsó hangjainak lecsengését követően. Nem az újdonság varázsa következtében, hanem azzal együtt. A Morning Air a Santa Diver legkiforrottabb, legegységesebb, legkoncentráltabb, legaprólékosabban megmunkált alkotása. Pont.